EIZO FlexScan EV2333W teszt

A korábban nagy reményekkel várt Samsung F2380 monitor végül némi csalódást keltett. Bár a benne alkalmazott újfajta C-PVA panel hozta a beharangozott, az LCD képernyőknél máig egyedülálló 3000:1-es natív kontrasztarányt, csakhogy a Samsung monitorában több szempontból nem szerepelt túl fényesen, pl. problémás a gamma-görbéje (lásd bővebben alább) és lassú a reagálása. Ezek a jellemzők megfelelő elektronikával korrigálhatók lettek volna, azonban a Samsung az ár mérsékelt szinten tartása érdekében a szokásos, egyszerű elektronikával szerelte fel a monitort.

Nem így az EIZO! Ők is látták a fantáziát a C-PVA panelben, és jól tudták azt is, mennyivel többet is ki lehet hozni belőle. Lényegében nem is volt nehéz dolguk: mindössze a saját, kifinomult elektronikájukkal kellett társítani azt. Nos, akkor lássuk, hogy sikerült a kísérlet!

A monitor alapvető adatai

- 23" (58.4 cm) képátló, 1920x1080 (Full HD), 16:9 képarány
- 0.2655 mm pixelméret (95.67 dpi)
- C-PVA panel
- 178/178 fok betekintési szögek
- 3000:1 natív(!) kontrasztarány
- 7ms (g2g), 25ms (b-w-b) válaszidő
- 3x10 bites belső feldolgozás
- 3x10 bites belső LUT (gyári gamma profiloknak)
- 3x10 bites megjelenítés (16.77 millió árnyalat 1.06 milliárdos palettából)
- Max. fényerő: 300 cd/m2
- Min. feketeszint: 0.01 cd/m (!)
- sRGB színtér
- Hang: beépített hangszoró 0.35W (monó) + fejhallgató kimenet (sztereó)
- Fogyasztás: átlag 25W, max. 45W, stand-by <1W

Külső, mechanika

A monitor fekete (inkább matt sötétszürke) és szürke (majdnem fehér, ezüst szerű előlappal) házzal kapható. Állványból is kétféle rendelhető: TriStand és FlexStand, itt az utóbbival járt.

Az EIZO monitorok az utóbbi időben meglehetős vastagságukról (6 cm, plusz 3 cm az elektronikát rejtő rész, mely a széltől mindössze másfél centivel bejjebbről emelkedik ki hátul) és meglehetősen egyszerű, szögletes (más megközelítésben profizmust sugárzó, férfiasan masszív és minimalista, stb.) designjukról voltak ismertek. Az EV2333W megszerkesztése közben az EIZO annyiban tért el ezen elvektől, hogy a panel háza oldalról mindössze 25 mm vastag, és az elektronikát takaró rész 23 mm-e is több centivel beljebbről emelkedik ki, így sem némileg oldalról, sem felülről nem látható. A káva felső része itt is a szokásos szögletes formát követi, de alul általam eddig nem látott kialakításban ívesen kijjebb emelkedik előrefelé, miközben a felső, panel felé eső része kissé leejt, ezért a kép alsó széle nem is tükröződik benne. Már csak azért sem, mert az egész ház matt sötétszürke (a "fekete" modell járt nálam), mely szín szerintem jól el van találva, se nem túl sötét, se nem túl világos. Érintése kellemes.

A mechanika masszív fém szerkezet (ugyanazzal a burkolattal, mint a panel). Mindkét irányba közel 180 fokkal fordítható el. Felfelé szinte a fellegekbe tolható, lefelé pedig akár az asztal lapjáig. Előrefelé 6-8 (nem tudom, miért ír a spec. 0-át), hátrafelé 30 fokkal dönthető. Ezen kívül pivot funkcióval is rendelkezik (portré állás). A panel leemelhető az állványról.

A monitor ezekkel a csatlakozási pontokkal rendelkezik:
- AC 100–120 V / 200–240 V, 50/60 Hz
- 1x DisplayPort (HDCP-vel, digitális hangfogadási lehetőséggel, sztereó, 48-192 kHz)
- 1x DVI-D (HDCP-vel, 59-61 Hz/69-71 Hz VGA Text)
- 1x D-Sub (55-76 Hz)
- 1x 3.5 mm Jack sztereó fejhallgatóhoz, a káva bal oldalán

A következőket találjuk a dobozban a monitor mellett: hálózati áramkábel, DVI-D kábel, D-Sub kábel, hangkábel, manual és egyéb papírok, CD.

Különlegességek

C-PVA panel: A Samsung legújabb fejlesztése 3000:1-es natív kontrasztaránnyal rendelkezik, ami az egyéb mai, monitorokban alkalmazott paneltípusok 1000:1 arányának háromszorosa. Ez elsősorban a mélyebb feketében nyilvánul meg. (Bővebben lásd a 3. oldalon.)

Precíz színfeldolgozás és gyárilag finomhangolt gamma-korrekció: A monitor színcsatornánként 10 bites feldolgozással, gamma-korrekcióval és megjelenítéssel rendelkezik. Ez egyrészt úgy kompenzálja a panel nem optimális gamma-görbéjét, hogy a videokártyától jövő kép intenzitási szintjei az elvárt módon és egymáshoz képest megfelelően egyenletesen jelenhessenek meg (mindezt választható gamma-érték mellett), másrészt biztosítja, hogy az egyenletesség az egyéb belső képmanipulációs eljárások során se szenvedjen feltűnőbb csorbát. (Bővebben a témáról itt.)

Auto EcoView: A monitor egy külső fényszenzor segítségével az aktuális környezeti fényviszonyokhoz igazíthatja a fényerőt, mellyel elkerülhető, hogy azt pl. sötétben is magason felejtsük, erősen igénybevéve szemünket és feleslegesen fogyasztva az áramot is. (Kikapcsolható.)

EcoView Sense: Egy másik szenzor a felhasználó jelenlétét érzékeli, ennek megfelelően ki- és bekapcsolhat a monitor. (Érzékenysége állítható, kikapcsolható.)

A monitor belső fényszenzora segítségével megvalósított pontos háttérvilágítás-szabályzással küszöböli ki a bekapcsolás utáni rövidtávú, valamint a CCFL természetes életciklusából következő hosszabb távú hatásokat, így egy adott beállítás éveken át változatlanul ugyanazt a fényerőt biztosítja.

Az EIZO mellékeli a monitorhoz a ScreenManager Pro nevű programot (illetve annak DCC/CI-s változatát), mellyel nem csak egyszerűen a képjellemzőket állíthatjuk a PC-ről, hanem egyéb menedzselési funkciókat is ellát (bővebben lásd a 2. oldalon).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

OSD menu és a ScreenManager Pro

Az OSD menü és egyéb beállítások

A monitor előlapján a következőket találjuk (a balra eső hangszoró mellett): EcoView szenzorok (mozgás + távolság(?) és környezeti megvilágítás), EcoView gomb, bemenetválasztó gomb, menü gomb, multifunkciós gombok, on/off, power LED. A jobbra/balra nyilakkal alapesetben a rendelkezésre álló megjelenítési (FineContrast) módok között váltogathatunk (Custom, sRGB, Text, Picture, Movie). Ezek (a Custom kivételével) egyes jellemzőikben gyárilag fixen beállítottak (sajnos az Overdrive funkció is ezek között van, erről lásd alább), más jellemzőket egyenként külön beállíthatunk.

EcoView beállítások (1 gombnyomásra)

A hangerő állításához egyszerűen a felfelé/lefelé nyilakat kell használni. A fényerő állítása cselesebb: először elő kell hívni a fenti lapot a felfelé/lefelé nyilak egyszeri benyomásával, majd mielőtt még eltűnne a lap (3mp), a jobbra/balra nyilakkal állíthatjuk a fényerőt.

Ez a főmenü (digitális kapcsolat esetén). A következő almenük találhatók itt:
- Auto Adjustment (csak analóg kapcsolat esetén látszik): itt külön kérhető a kép automatikus beigazítása, illetve az A/D konverzió beszabályzása. (Egyébként, ahogy elnéztem, 10 bitesek a konverterei is (1024 fokozat), ez biztosítja, hogy a videokártyák analóg kimeneteinek gamma-beli eltérései ellenére meglegyen a 256 világossági szint.)
- Screen: analóg kapcsolat esetén manuálisan is állíthatunk a képfogadási jellemzőkön, digitális kapcsolat esetén csak a natívnál kisebb felbontású, de egészképernyőre húzott kép élességét szabályozhatjuk (legjobb a 3-ason).
- Továbbá: Color, Sound, 'PowerManager', Others, Information (bemenet, felbontás, stb.), Language (nyelv), Exit (kilépés).

A Color lapon a következőket állíthatjuk (Custom módban; egyéb módokban nem állítható ennyi minden): Brightness (fényerő), Contrast, Temperature (színhőmérséklet), Gamma, Saturation (színtelítettség), Hue, Gain (RGB szintek), Overdrive, illetve a lap beállításainak alapértelmezettre állítása.

Az Overdrive áramkör a panel reagálási idejének javítására szolgál. A C-PVA panel erős nógatásra szorul, így alapvetően az Enhanced beállítás a javasolt. Sajnos ez a menüpont csak a Custom módban elérhető, és egyedül a Movie módban van gyárilag Enhancedre állítva, a többi módban vagy Standard módban van, vagy egyenesen ki van kapcsolva, így azokban a módokban jelentős utánhúzás tapasztalható, ami többé-kevésbé korlátozza használhatóságukat.

A Sound lapon a hangerő mellett azt állíthatjuk, hogy készenléti üzemmódban üzemeljen-e a hangkimenet, illetve DisplayPort csatlakozás esetén választhatunk a rajta keresztül átvezetett digitális és az analóg bemenet között.

A 'PoweManager' lap pontjai:
- Elfogadja-e a monitor a PC-től jövő felszólítást a készenléti üzemmódba térésre? (Ha nem jön jel, mindenképpen készenléti üzemmódba tér a monitor.)
- Készenléti üzemmódban töltött x idő után teljesen kikapcsoljon-e a monitor?
- Az EcoView Sense funkció érzékenysége. Auto és Manual1-es állásban a mozgásra is figyel, Manual2-es és 3-as állásban elvileg csak azt, hogy van-e bármi a monitor előtt egy bizonyos távolságban. Az Auto a default, ez nálam állandóan ki akarta kapcsolni a monitort, 3-ason már csak néha (ezt egyébként előre jelzi, és egy mozdulatra eláll tőle).

Az Others lap pontjai:
- Screen Size (lásd következőt).
- Border Intensity (élő képet nem tartalmazó részek világossága).
- Keressen-e a monitor másik élő bemenetet, ha az aktuális kikapcsol?
- Az OSD menü beállításai (pozíció, stb.).
- Az OSD menü orientációja (pivot módhoz).
- Az állapotjelző LED ki-be kapcsolása.
- A lap beállításainak alapértelmezettre állítása.

A Screen Size lapon következők közül választhatunk: Normal (1:1 pixel mapping, nincs nagyítás), Enlarged (képaránynak megfelelő kinagyítás), Full Screen (teljesképernyőre húzás).

A ScreenManager Pro

Sötétben igen nehézkessé válik az OSD menü használata, ilyenkor jól jön a ScreenManager Pro... A programmal PC-ről menedzselhetjük monitorunkat. (Kár, hogy egyelőre csak Vista alatt elérhető.)

Az Auto FineContrast funkcióval kiválasztható alkalmazásokhoz rendelhetünk adott FineContrast módokat: az egyes programok használata esetén a nekik megfelelő üzemmódra kapcsol a monitor.

A második tabon (itt nem az látható) többféle profilt is kialakíthatunk (kimenthetjük, betölthetjük) az egyes FineContrast módokhoz, melyekben eltérő beállításokat alkalmazhatunk.

A program számon tartja a monitor használati idejét (erről log-ot is tud vezetni).

Beállítható idejű folyamatos használat után figyelmeztethet, hogy ideje pihentetni egy kicsit a szemünket.

Vizsgálódás I.

Panel, elektronika

A C-PVA paneltípus a Samsung legújabb fejlesztése. Kialakításában két fő vezérelv érvényesült. Az egyik a natív kontrasztarány növelése volt, ami itt eléri a 3000:1 értéket, ez az eddigi típusok 1000:1 értékének háromszorosa, ami elsősorban a mélyebb feketében nyilvánul meg. A natív kontrasztarány azt jelenti, hogy egy adott pillanatban mekkora intenzitásbeli különbség lehet a legsötétebb és legvilágosabb részek között. Ellentétben a dinamikus kontrasztaránnyal, ahol visszavett háttérvilágítás mellett mért fekete és magasra vett háttérvilágítás mellett mért fehérszintet hasonlítanak össze, amik tehát nem egyszerre láthatók.

A másik szempont a gyártási költségek csökkentése volt, mely némi kompromisszumokkal járt az S-PVA-hoz képest. Ezek: némileg kisebb betekintési szögek (még mindig jobb, mint a TN), lassabb reagálás, problémás gamma-görbe (egyenetlen és sávosodó az intenzitásbeli emelkedés, a világos részek a fehérbe, a sötétebbek a feketébe vesznek). A második többé-kevésbé, a harmadik teljesen jól korrigálható megfelelő elektronikával, amit az EIZO meg is tett.

Megemlíteném még, hogy a panel 3x8 bites low-level vezérléssel rendelkezik (mégpedig 3x6 bit + FRC-s megoldással, amit elsősorban a TN paneleknél szokás alkalmazni, bár volt már rá példa máshol is -- szerencsére az utóbbi időkben 2x1 pixeles blokkot alkalmaznak a gyártók, ami 30-40 centiről már nem nagyon tud zavaró lenni, főleg hogy csak bizonyos színeknél látható), ellentétben a mai jobb panelekre jellemző 3x10 bittel (ami valójában 3x8 bit + FRC -- az utóbbi itt 4x halványabb), de megfelelő elektronikával ezen is lehet finomítani.

Erre a bizonyos finomításra az EV2333W (az NEC EA231WMi-hez hasonlóan) egyfajta ditherelést használ. Ehhez gyorsan hozzátenném, hogy bár az LCD monitorok hőskorában is ditherelést használtak a monitorok (legalábbis jó részük), ami akkor igencsak feltűnő volt, ott a színcsatornánkénti 8 bit alsó 2 bitjét szimulálták ily módon, jelen esetben viszont a 10 bit alsó két bitjét, ami azt jelenti, hogy 1/4 olyan halvány különbségeket. Magyarán itt csak közelről vehető észre a dolog.

Fekete- és fehérszint

A 0-ás fényerő-beállításhoz 0.01 cd/m2 feketeszint társul. Ez még mindig nem koromfekete egy amúgy sötét szobában, de már igencsak halovány. Ilyenkor a fehérszint is csak 34 cd/m2, ami munkához megfelelő, filmezéshez viszont kevés. Utóbbihoz egy sötét szobában kb. a 60 cd/m2 passzol (ennél már élénk fehérek a fehérek), ez a 20-as fényerő-beállításon valósul meg, 0.02-es feketeszint mellett. A világosabb környezetben hosszabb távra ajánlott 120 cd/m2 fehérszinthez (41-es fényerő-beállítás) 0.04 cd/m2 feketeszint tartozik, mely még elég sötét ahhoz, hogy egy sötét szobában teljes képernyőn úgy fessen, mintha be sem lenne kapcsolva a monitor. (Összehasonlításul, a korábban tesztelt, szintén nem rossz kontrasztaránnyal és feketével rendelkező NEC EA231WMi ezt csak fele ekkora, 60 cd/m2 fehérszint mellett tudta hozni.) Mellesleg, tényleg megvan a 3000:1 kontrasztarány! Végül a max. fényerő ~230 cd/m2 volt (ez egy picit kevés világosban, filmezésre), aminél 0.08 cd/m2 a feketeszint.

Nincs mese, a C-PVA panel tagadhatatlanul a kontrasztarány és a fekete-mélység új bajnoka!

Ugyanakkor, bár ezek 2-2,5x jobb értékek, mint az EA231WMi-é, és ez persze meglátszott a kép kontrasztosságán, egyforma fehérszint mellett sötétben annyi látszik, hogy bár sötétebbek a sötétek és mélyebb a fekete, de koránt sem koromfekete. Szóval, jó ez, nagyon is, de ilyenkor derül ki, hogy pl. egy 10000:1 (plazmák), vagy ennél is nagyobb kontrasztarány (valódi, natív) még jobb lenne. Majd az OLED...

Ami a bevilágítást illeti, az nem sok volt: 20-as fényerő-beállítás mellett és alatt szinte teljesen homogén derengésnek látszott a feketeség, afölött fokozatosan észrevehetővé vált, hogy a sarkok egy picivel világosabbak, magasabb fényerőnél két halvány "csóva" is kirajzolódott a felső sarkokban (de ez a fényerő már amúgy is túl sok volt sötétben). Tehát, közel sem annyi, mint a Samsung monitoránál. (Ezt nem tudom, hogy csinálta az EIZO, talán kicsit más háttérvilágítási mechanizmussal rendeli a panelt, vagy csak a legjobban sikerült paneleket veszi át.)

Homogenitás

Az un. "barnateszt" a homogenitás vizsgálatára szolgál, az így készülő fénykép a legkisebb egyenetlenségeket is megmutatja. Itt is látható némi egyenetlenség, ugyanakkor szabad szemmel jóval kevésbé feltűnő a dolog, sőt nagyon is jó a homogenitás.

Betekintési szögek

A panel betekintési szögei hivatalosan 178/178 fok -- ez azt jelenti, hogy itt éri el a kontrasztarány a 10:1-et. Ez önmagában nem túl sokat mond, hiszen ma ez az S-PVA-k megszokott adata. Fontosabb a változás karakterisztikája. Mint a fotómontázson látható, a nagyobb szögek felé csökken a kontrasztarány, emellett -- a PVA panelekre jellemzően, de a megszokottnál még egy fokkal erősebben -- un. gamma-shift is bekövetkezik: a sötétebb részek világossá válnak, továbbá a színek is fakóbbakká. Azaz, az IPS-sel ellentétben itt nem csak sötétedés következik be, amihez pl. egy sötét szobában jól tudna alkalmazkodni a szem, csökkentve a látható változást. (Összehasonlításul érdemes ugyancsak megnézni a fent említett, H-IPS panelos NEC EA231WMi hasonló montázsát.) Másodmagunkkal a monitor előtt még teljesen jól lehet pl. filmezni.

A következő kép kicsit jobban szemlélteti a gamma-shift jelenséget.

Összességében, még éppen nem kényelmetlen a dolog. Hozzátenném pozitívumként, hogy az un. black clush (a PVA panelek másik jellegzetessége, mely ugyancsak a gamma-shifttel függ össze: a legsötétebb részek már kisebb, adott esetben mindössze néhány fokos eltérésnél -- tehát ha nem pontosan szemből nézzük őket -- világosodni kezdenek) ezen a panelon valamivel nagyobb szögtartományban elosztva jelentkezett, mint sok más PVA-n, így kevésbé volt feltűnő (kivéve azt az esetet, ha nagyon sötét árnyalatok egybefüggő, egészképernyős képét nézzük, de ilyennel többnyire csak tesztprogramokban találkozhatunk).

(Megjegyzés: Minden nézet azonos záridővel és blendével készült, hogy a kamera ne kompenzálja a csökkenő fénykibocsátást, hiszen azzal meghamisítaná az eredményt.)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Vizsgálódás II.

Reagálási idő (utánhúzás)

A képeken a PixPerAn kiskocsiját láthatjuk, az Overdrive háromféle beállításában. Bal oldalon a legjobb, jobb oldalon a legrosszabb eseteket. A felső többtíz ms-es reagálási időről tanuskodik, ami már hétköznapi használatra is túl sok lenne. A középső ehhez képest jóval gyorsabb, 16 ms körüli, halvány overshottal. Végül az alsó 16ms alatti váltási időről tanúskodik, picivel több overshottal.

Kicsit többet árul el a különbségekről egy másik teszt:

Overdrive = Off

Overdrive = Standard

Overdrive = Enhanced

Lag

A lag -- módtól, Screen Size-tól és Overdrive beállítástól függetlenül -- legkisebb leolvasható értéke 0, legnagyobb 30 ms volt. Az átlag valahol 15 ms köröl lehet (talán 16,6 ms, ami éppen 1 frame@60Hz), ami elég jó érték egy VA típusú kijelzőtől.

ColorHCFR-es mérések

Először kíváncsiságból ránéztem az sRGB módra. Az látszik, hogy nincs gyárilag kalibrálva, ennek ellenére viszonylagosan a helyükön vannak a dolgok (luminancia-görbe, gamma, RGB szintek, színhőmérséklet):

A monitor CIE diagramja
(Fehér vonal: monitor, sötétszürke: sRGB referencia)

A CIE diagram szerint a monitor színtere majdnem teljesen egyezik az sRGB színtérrel, azon a kék és zöld csúcsoknál lép túl minimálisan. Azonban, a szem már ilyen kis eltérésekre is érzékeny. Számomra a kék enyhe mássága tűnt fel elősztör, de egy IPS panel mellé téve a zöld is láthatóan más. Persze, itt elég kis különbségekről beszélünk, ami sokaknak talán fel sem tűnik, vagy nem számít.

Mindenesetre valószínűleg ennek számlájára írható, hogy a monitor színei, bár elég jók, de mégsem annyira élethűek, mint az IPS paneleké (persze ez az adott fotón is múlik). Azért csak valószínűleg, mert mint a következő tesztből majd kiderül, az IPS valahogy akkor is élethűbb színeket produkál, ha hasonlóan nem tökéletes a fedés. Megjegyzem, ez inkább csak természetes fotókon észlelhető, ezen belül leginkább talán a bőrszínen. Ami a mozifilmeket illeti, azok színvilága általában amúgy is manipulált, így ott ez a dolog legtöbbször egyátalán nem számít.

Kalibráció

Az EV2333W minden módja ugyanazt a színteret használja, így elegendő pl. az alapértelmezett beállításokkal rendelkező sRGB vagy az arra állított Custom módban elvégezni a kalibrációt, a többi ahhoz képest színtelítettségben, gammában, stb. tér majd el. (Feltéve, hogy mindebbe nem rondítanak bele alacsony precizitású belső számítások, de itt ezzel nem kell számolni.)

Ami befolyásolhatja még a dolgokat, az az, ha az egyes módoknál a fényerő-beállítás is más, mivel az intenzitástól függően módosulhat a háttérvilágítás fényének színhőmérséklete. (Ez okból végezzük a kalibrációt egy adott fehérszint mellett, pl. 120 cd/m2. Illetve a profik a fényerő jelentősebb módosításakor is újrakalibrálnak, vagy másik profilt használnak, de ez otthoni körülmények között nem szokás.) Ez a CCFL típusától és vezérlésétől is függ. Az EIZO igyekszik minimálisra csökkenteni ezt a hatást.

Ezen a ponton felmerül egy alternatíva: ha nem nagyon szándékozunk váltogatni a módok között (lásd pl. az Overdrive-ról írottakat), akkor a fehéregyensúlyt már a monitoron beállíthatjuk (tehát ilyenkor azt nem a kalibrációra bízzuk): erre szolgál a Custom módban az RGB gain. Ennek megvan az az előnye, hogy olyankor is a helyén lesz a fehéregyensúly (legalábbis ami a legvilágosabb fehéret illeti), ha olyan programot futtatunk, ami kilövi a kalibrációs profilt. Viszont ebben az esetben a többi mód fehéregyensúlya beszabályozatlan marad. (Hacsak nem hozunk lérte számukra egy külön kalibrációs profilt.)

Én mindenesetre most ez utóbbi forgatókönyvet követtem. Először lássuk a fehéregyensúly-belőtt, de még kalibrálatlan, majd a kalibrált értékeket!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Konklúzió

Konklúzió

lmondhatjuk, hogy az EIZO megtette, ami tőle tellett, és ezzel valóban jóval többet hozott ki az adott típusú C-PVA panelből, mint a Samsung. Ezzel voltaképpen felhozta a monitort a tőle elvárható szintre. Amibe még beleköthetünk, az a PVA-knál megszokottnál szűkebb betekintési szögek, de ez a panel fizikai adottsága. Ami a reagálási időt illeti, az az Overdrive áramkör Enhanced fokozatán a mai jobb paneles monitorok szintjén van. Ha a betekintési szög jelentette kompromisszumot el tudjuk fogadni (továbbá nem érzékeny a szemünk az FRC-re, közelebbről nézve), olyan monitort kapunk, ami lényegében bármilyen eddigi LCD monitornál nagyszerűbb (mozi-)filmezésre -- főleg ha azt sötét szobában szeretjük művelni --, de a hétköznapokban is jól használható. Mindennek ára van: az EIZO több, mint másfélszer annyit kér érte, mint a Samsung a sajátjáért -- bár ára EIZO-s mércével egyátalán nem nevezhető horrorisztikusnak.

Pro:
- Jó képminőség, szuper fekete
- Filmezésre ideális
- 10 bites precizitás, az EIZO-knál megszokott beállítási lehetőségek
- DisplayPort bemenet
- Ár (annak, aki komolyabb típusok alternatívájaként tekint rá)

Kontra:
- PVA-knál szűkebb betekintési szögek
- Az IPS-hez képest kevésbé élethű, picit mesterkéltebb színek
- 50 Hz-es képet nem fogad (pl. kábel-tunerre nem köthető)
- Nem hardcore játékosoknak való
- Ár (annak, aki egyszerűen egy TN panelosoknál jobb monitort akar)