ASUS ProArt PA279CDV teszt

Az ASUS sikeres ProArt családja nemrégiben két újabb taggal gyarapodott, a PA329CDV és a most tesztelésre érkezett PA279CDV OLED paneles modellekkel. Mindkettő a QD-OLED panelfajtát tartalmazza, natív felbontásuk 4K-UHD, de kisebb mérete miatt a vizsgált típus képernyője nagyobb pixelsűrűségű. Közismert, hogy a ProArt monitorokat az ASUS professzionális, színhűséget követelő munkára szánja, és az OLED használata erre a célra több szempontból is előnyös. Lássuk tesztünk eredményét!

Az Asus a ProArt sorozatban már 2018-ban bemutatott egy OLED-es modellt, a kis méretű, ám 4K-UHD felbontású hordozható ProArt PQ22UC-t. Komolyabb sikert azonban az OLED-es kategóriában először a PA32DC típussal aratott, amely még a JOLED gyártmányú RGB OLED panellel készült 2021-ben. A következő években a cég a QD-OLED paneleket kezdte használni (bár a ROG Strix gamer monitorok között megjelent egy WOLED paneles típus).

A most tesztelt modell a szintén idén kihozott, de magasabb kategóriába sorolható PA27USD egyszerűsített utódának tekinthető. Minden adat azt mutatja, hogy az OLED panel nagyon hasonló minőségű, a fő eltérés a maximális frissítési frekvenciában van. Emellett a PA27USD beépített koloriméterrel hardveresen kalibrálható, és a csatlakozófelület is komolyabb. Viszont az ára több mint háromszorosa a tesztelt monitorunk árának. Ugyanez mondható el a PA27UCDMR, tavaly év végén kihozott típusról, amely lényegében szintén a hardveres kalibrálhatóságban és a maximális frissítési frekvenciában különbözik a vizsgált monitortól, de az ára több mint kétszeres.

Főbb gyári adatok – ASUS ProArt PA279CDV

• Képernyő átlómérete: 26,5”
• Paneltechnológia: QD-OLED
• Panel felülete: Anti-Reflection
• Natív felbontás: 3840 x 2160 pixel
• Pixelsűrűség: 166 PPI
• Színmélység: 10 bit
• Színtér lefedettség: 100% sRGB, 99% DCI-P3
• Kontrasztarány: 1 500.000:1 (tipikus érték), 1 500.000:1 (max.)
• Betekintési szög: 178/178 fok (kontrasztarány ≧ 10, H/V)
• Fénysűrűség: 1000 nit (HDR, csúcsérték), 250 nit (tipikus)
• Válaszidő: 0,1 ms GTG
• Frissítési frekvencia (max.): 120 Hz
• HDR támogatás: HDR10
• VESA HDR tanúsítvány: DisplayHDR 400 True Black
• Beépített hangszóró: 2 x 2 W
• VESA rögzítés: 100 x 100 mm
• Méretek: 612 x 526 x 202 mm (állvánnyal együtt)
• Tömeg: 5,6 kg (állvánnyal együtt)
• Egyéb jellemzők: ProArt Palette, QuickFit Plus, PIP/PBP, Adaptive-Sync, Low Blue Light,Multiple HDR Mode, Daisy Chain,KVM Switch, ProArt Calibration stb.

Design, ergonómia, csatlakoztatás

A monitor küllemét a ProArt család sok más készülékéhez hasonló minimalista megközelítés és letisztult formavilág jellemzi. Az OLED panel – mint már megszokhattuk – rendkívül vékony, és a képernyő az állvánnyal együtt mélységében kis helyet foglal el. A talp méretein is sikerült a gyártónak takarékoskodnia. A 2 kg-os állvány kellő stabilitást nyújt a mindössze 3,6 kg-os képernyőnek.

Az sem okozott különösebb meglepetést, hogy a képernyő minden irányban mozgatható, beleértve a portrait állásba forgatást is mindkét irányban (±90 fok). A magasságállítás tartománya 130 mm, az oldalirányú elfordításé ±30 fok, az előre-hátra döntésé -5…+23 fok.

A csatlakozók nagyobb része a szokásos helyen, hátulról elérhető, két port pedig a képernyő keretének alján található.

A fő csatlakozófelületen van egy 2.1-es HDMI bemenet, két 1.4-es DisplayPort, két USB-C port, egy 3,5 mm-es jack audiokimenet és két USB(A) port. A keret alján látunk egy USB(A) és egy USB-C portot. Kicsit bővebben: a DisplayPortok egyike DSC-képes normál bemenet, a másik kimenetként szolgál a monitor továbbhurkolásához egy második monitorhoz (Daisy Chain).Az egyik USB-C port 96 W táp kiadására képes upstream port, és tudja a DP Alt Mode-ot, a másikat a KVM switch használja. Az USB(A) portok és a harmadik USB-C downstream adatportok az USB 3.2 Gen 1 fajtából.

A képernyő bal alsó sarkában van két fontos érzékelő. A közelségérzékelő (Proximity Sensor), ha be van kapcsolva, bizonyos időállandóval automatikusan csökkenti a fényerőt, ha 30 – 90 cm-en belül nem érzékel jelenlétet a képernyő előtt. A cél az OLED panel védelme. A környezeti fény érzékelője (Light Sync) pedig a monitor fényerejét és színhőmérsékletét tudja hozzáigazítani a környezeti megvilágításhoz. A fényerő automatikus változtatása azonban csak akkor lehetséges, ha a képernyővédő (Screen Saver) alatti funkciók ki vannak kapcsolva. Mindkét említett érzékelő a menüben ki- vagy bekapcsolható.

Kezelés, OSD, DisplayWidget Center

A kezelés a ProArt sorozat monitorain megszokott standard nyomógombsorral történik. A szélső joy gomb megnyomásakor a képernyőn a következő kép jelenik meg, amelyen látható a további hat gomb –köztük a két gyorsgomb – funkciója:

A gyorsgombok szerepköre természetesen megváltoztatható, a hozzárendelhető funkciók sokasága a főmenü egy külön pontja alatt (Shortcut) található. Itt mindkét gomb esetében tízféle funkció közül választhatunk. A főmenübe a joy gomb ismételt megnyomásával léphetünk be. Az elsődleges almenük a következők: Preset, Palette, Image, PIP/PBP, QuickFit Plus, Input, Settings, Shortcut. A presetek a következő képen láthatók (plusz a User Mode 1 és User Mode 2):

A színbeállításokat (ideértve a fényerőt, a gammát, a kontrasztot stb.) az Asus szóhasználatában Palette-nek nevezett menüben tudjuk szinte korlátlanul állítani. Persze ez azért nem minden presetre igaz, pl. sRGB-ben a színhőmérséklet, a gamma, a telítettség és a színezet nem változtatható, itt a gyári beállításokat kell elfogadnunk. Azonban, mint látni fogjuk, a mérések szerint erre nemigen van szükség, mert a szabványokat az Asus tényleg komolyan vette. Egyébként sRGB-ben is változtatható a fényerő és a kontraszt, és a színegyensúlyis állítható.

Érdemes még megemlíteni a gyártó sokrétű panelvédelmét (Screen Saver): a már említett közelségérzékelőt (Proximity Sensor), amely csökkenti a fényerőt, ha nem ül senki a képernyő előtt, a panelvédelmet (Panel Protection), amely önmagában ötféle védelemből áll, továbbá a „képvédelmet” (Image Protection), amelynek három szintje van.

Az OSD menü további részletei megtalálhatók a letölthető használati útmutatóban.

Megkönnyítendő a monitor beállítását és a navigációt, az Asus is kidolgozta a maga meglehetősen fejlett, összetett segédprogramját az egérrel való kezeléshez. Ez a szoftver – a DisplayWidget Center – felismeri azokat a modelleket, amelyekkel használni lehet, és ezek közé tartozik a vizsgált készülék is.

Augusztusban jelent meg a szoftver legújabb frissítése, amely már MI segédet (AI Assistant) is kínál, amely (vagy aki?) hang- vagy billentyűzet-vezérléssel automatikusan elvégzi a szükséges vagy igényelt beállításokat. További részleteket a DisplayWidget Center-ről itt találunk.

Panel, képernyő

A 4K-UHD natív felbontású QD-OLED panel tükröző bevonatot kapott. A gyártó azonban az adatlapon „anti-reflection” felületről beszél, aminek az a magyarázata, hogy a tükröződés csökkentése (anti-glare) és a belső rétegek határfelületéről való visszaverődés csökkentése (anti-reflection) nem ugyanazt jelenti. Mint már többször írtunk róla, nem lehet kijelenteni, hogy a matt vagy a tükröző felület (vagy az ezek közötti számtalan fokozat valamelyike) a „jobb”, mindig a konkrét előnyöket és hátrányokat kell mérlegelni a felhasználási cél figyelembevételével.

A 120 Hz-es maximális frissítési frekvencia különösen a videokészítőknek – esetleg a gamereknek, játékfejlesztőknek– lehet hasznos,

gy kreatív munkára szánt monitor esetében a legfontosabb tulajdonságok közé tartozik a natív színtartomány, a színpontosság és a gradációs karakterisztika, azaz a gamma. A Native presetben – reset után – megmértük ezeket a jellemzőket, és összevetettük a specifikáció adataival. A színtartomány mérete nagyobb még a P3-as standard tartománynál is, a lefedettséget tekintve pedig maradéktalanul hozza a specifikációban megadott értékeket az sRGB és a P3 színtérre vonatkozóan. Az Adobe RGB lefedettsége 92%, bár ezt az adatlap nem tartalmazza:

A színpontossággal kapcsolatban a gyártó weboldalán megfogalmazott feltétel a ΔE < 1,5 nagyságú átlagos színhiba. Nos, ez már a natív állapotra is igaz, és mint a későbbiekben látni fogjuk, az egyéb presetek-ben elvégzett mérések is igazolják. A monitor színpontossága kiemelkedően jó:

A gamma értéke természetesen nem szerepel a specifikációban, hiszen értéke minden mai monitoron változtatható. A kérdés az, hogy a beállított 2,2-es alapértéknek megfelel-e a mérési eredmény? A datacolor szoftvere és szenzora szerint igen.

A fentiek SDR-re vonatkoznak, de természetesen a HDR-ben megcélzott P3 színtér kb. 99%-os lefedettsége (a Calman szoftverrel mérve) ugyanúgy megvan, mint SDR-ben:

A HDR10-hez tartozó „gamma” (PQ EOTF), azaz a bemeneti jel és a képernyő fénysűrűsége közötti nemlineáris összefüggés mind a háromféle beállításban (HDR Basic, Clip, Optimized) minimális eltéréssel követi a standard függvényt. A mérés ezt mutatja:

Basic beállításban, 2%-os fehér minta esetében a mért fénysűrűség meghaladja az 1000 nitet. A gyártó az 1000 nitet 3%-os mintán specifikálja (mi csak 2%-os, 5%-os vagy nagyobb mintán tudtunk mérni). 10%-os minta esetében természetesen kisebb az elérhető fénysűrűség, nevezetesen 475 nit körüli. SDR-ben a legnagyobb fénysűrűség (akárcsak HDR-ben a 100%-os mintán) kb. 260 nit

A fénysűrűség menetét a mérőminta százalékos nagyságának függvényében a következő ábra mutatja:

A képernyők – különösen a képszerkesztésre, filmszerkesztésre, grafikai munkára szánt képernyők – fontos minőségi jellemzője a homogenitás (uniformitás). Sok OLED képernyő mérése után az az érzése az embernek, hogy a homogenitás vizsgálata már-már felesleges, az LCD képernyőkhöz képest mindenképpen ugrásszerű a homogenitás javulása. A PA279CDV esetében a kapott eredmény (a színhőmérséklet és a fénysűrűség inhomogenitása) a következő volt:

A mért értékek messze túlteljesítik a homogenitás iránti elvárásainkat.

Gyári presetek vizsgálata

A natív alapállapot és a HDR PQ beállítások mérési eredményeit fentebb bemutattuk. A napi gyakorlat számára legfontosabb preseteket (sRGB, BT.709, Adobe RGB, P3) külön is megmértük. Mielőtt azonban erre rátérnénk, érdemes egy pillantást vetni az alábbi táblázatra, amely az útmutatóban szerepel:

Itt mind a tíz preset esetében láthatjuk az összes lehetőséget. Ahol nem szerepel a Fixed (rögzített) kifejezés, ott az adott paraméter vagy jellemző változtatható (vagy maga az érték, vagy a lehetőség/opció, amit az Enable jelez). Például a viszonylag szigorú sRGB presetben a színhőmérséklet fix 6500 Kelvin, a telítettség és a színezet nem változtatható (Disable), a környezeti fény érzékelése és a Uniform Brightness funkció ki van kapcsolva. HDR PQ módban is sok minden fixálva van, a többi presetben azonban eléggé szabad kezet kapunk. Ami kicsit meglepő, a User Mode 1 és 2-ben a szürkeskálának csak a felső szakasza állítható (RGB Gain only). Még váratlanabb volt azonban, hogy a két User módban a táblázat szerint változtatható gamma a valóságban minden igyekezetünk ellenére kiszürkítve marad.

A presetek megmérésével elsősorban az volt a szándékunk, hogy a pontosságot (a standardhoz való hűséget), különösen a színpozíciók pontosságát megmérjük. Tudjuk, hogy az Asus az átlagos színpontosságra a ΔE < 1,5 kritériumot vállalta.

Nézzük először az sRGB és BT.709 preseteket, amelyek a színtér nagyságában és a fehérpont helyében (D65) nem különböznek, de a gamma (és a kódtartomány) eltérő. Mint korábban már megmértük, a színtér lefedettség teljes (a precízebb mérés 99,6 és 99,7%-os lefedettséget mutat). Az átlagos gamma mindkét esetben kicsit magasabb 2,2-nél, illetve 2,4-nél. A szürkeskála hibája sRGB-ben ΔE = 1,3, BT.709-ben ΔE = 1. Ami pedig a színpontosságot illeti, sRGB-ben a ColorChecker Classic színminták pontossága átlagosan ΔE = 1,27, BT.709-ben a ColorChecker Video mintáké pedig ΔE = 0,98. Kiváló eredmények, nagyon pontos gyári beállítás! Itt láthatók a színpozíciók a színdiagramon:

Adobe RGB-ben a lefedettség kb. 92%. Azonban a mérések kimutatták, hogy a legtelítettebb színektől eltekintve, a színpontosság itt is kiemelkedően jó, mint ez a Saturation Sweep színminta sorozat mérésének eredményéből látható:

A belső színek az Adobe RGB presetben is pontosak, a deficit a telített zöldben és kékben mutatkozik. A ColorChecker Classic átlagos színhiba csupán ΔE = 0,92 (amiben nincsenek benne a 100%-os telítettségű színek).

Végül a P3-as preset mérése sem okozott nagy meglepetést a pontosság tekintetében. Ez annyiba különbözik az előzőktől, hogy háromféle lehetőség közül választhatunk. A színtartomány mindhárom esetben ugyanakkora, de a fehérpont, a gamma és az elvárt fényerő eltérő.

Az egyik a DCI-P3 Theater, névleges 6300K színhőmérséklettel, 2,6-os gammával és 48 nit fényerővel. Ezt a szabványt azonban igazából a hagyománytisztelet tartja „életben”. Régebben, a digitális mozi korszaka előtt ez volt a filmes mozik előírása. A filmes vetítőgépekben xenonlámpa fénye világította meg a vásznat a filmkockákon keresztül, a moziteremben teljes sötétség uralkodott. Manapság más a helyzet, a digitális projektorok jóval nagyobb fényerővel vetítenek, és az amúgy kiváló xenonlámpa kissé zöldes fehér fényét sem kell imitálni. Magyarán, a szabvány csaknem elvesztett jelentőségét, a filmek többségét D65 (6504K) fehérponttal masterelik. A monitorgyártók inkább a „jobb, ha benne van, mintha nincs” vagy „nem hiányozhat, mert a konkurencia is beleteszi” alapon építik be a DCI-P3 Theater-t a beállítások közé.

A másik a manapság legszélesebb körben használt P3 D65 vagy Display P3 beállítás, 2,2-es gammával. A menüben nincs így megnevezve, hanem a P3 presetben a Color Temp. alatt találjuk a háromféle választható színhőmérsékletet, illetve fehérpontot (az egyik a fentebb tárgyalt DCI(0.314, 0.351) zöldes fehérpont, a másik a 6500K – ez felel meg a Display P3-nak –, a harmadik pedig az M Model). A gamma alatt csak 2,6-ot vagy 2,2-őt választhatunk. Mi a Display P3 beállítást vizsgáltuk részletesen, a mért eredmények: 6612 Kelvin átlagos színhőmérséklet, 2,26-os gamma, a szürkeskála hibája ΔE = 1,3. A kontrasztarányra a szoftver természetesen végtelen értéket jelez (a legjobb szenzor sem tud ekkora kontrasztot mérni). A Saturaton Sweep mérése az átlagos színhibára ΔE = 0,94-es értéket mutat. Nagyon jó eredmények, a beállítás legfeljebb az RGB egyensúly minimális módosítását igényli.

Az M Model választásának lehetősége a Mac eszközökkel való jobb összehangolás jegyében került a menübe, mert bár a MacBook-okalapból a Display P3 szabványt használják, az Asus azt is lehetővé akarta tenni – és ezzel egyet lehet érteni –, hogy a monitoron látható kép nemcsak színekben, hanem fényerőben, kontrasztban és minden másban is illeszkedjen a Mac eszközök képernyőjén látható kép egyedi világához.

Összegzés

Videoszerkesztőknek, designereknek, játékfejlesztőknek és más tartalomkészítőknek jó szívvel javasolható a PA279CDV, QD-OLED paneles monitor. Színtartománya nemcsak lefedi a P3-as színteret, hanem a belső színpozíciók is kivételesen pontosak.

Ez a HDR megjelenítésre is igaz, ráadásul az OLED-nek köszönhetően a dinamikatartomány akkora (gyakorlatilag végtelen nagy), hogy a HDR10 elvárásait bőven teljesíti. Még az 1000 nites maximális fényerő kívánalmát is kielégíti, igaz, nem a 10%-os, hanem ennél kisebb fehér mintán. Ezért van az, hogy a VESA minősítése szerint „csupán” a DisplayHDR 400 True Black tanúsítványát mondhatja magáénak. Ezen a határon belül azonban a megjelenítés precíz.

A PA279CDV-t nagyszámú extra szolgáltatással látta el a gyártó, mint pl. az alkalmazkodás lehetősége a környezeti megvilágítás fényerejéhez és színhőmérsékletéhez, külön port a láncba kapcsoláshoz és a KVM Switchhez, a Uniform Brightness funkció, amely megőrzi a fényerőt az ablakméret növelésekor, az M Model preset a monitor színeinek tökéletes illesztéséhez a Mac eszközökhöz stb.

Mindezeket kiegészíthetjük azzal, hogy ennek a monitornak az ár/használati érték aránya a saját kategóriájában különösen kedvező, akár az Asus saját PA modelljeit, akár más gyártók hasonló tudású modelljeit nézzük.

Értékelés

Ami tetszett

• 4K-UHD felbontás, nagy pixelsűrűség, 120 Hz-es frissítési frekvencia
• Jó minőségű OLED panel, élénk színek, nyugodt kép
• Lehetőség a MacBook képernyőhöz valló illesztésre
• Korrekt HDR preset
• Szinte példátlanul pontos színbeállítások
• Kiváló ár/használati érték arány

Ami kevésbé tetszett

• Az SDR-ben mért maximális fénysűrűség lehetne nagyobb
• A vizsgált példányon a gammát egyik User módban sem lehet állítani, ellentétben az útmutató állításával
• Nem hiba, de a DCI-P3 Theaterprofil – amelyet a gyakorlatban már nem használnak – alighanem fölöslegesen került a menübe

A teszt némileg hosszabb változata a monitorinfo.hu oldalon olvasható.