Asus ROG Strix OLED XG27AQWMG teszt

A neves monitorgyártók között éles verseny folyik a gamerek kegyeiért. Az OLED panelek térhódításával a gaming monitorok szegmensében is új lehetőségek nyíltak, mivel az OLED technológia a gyors játék számára olyan jellemzőket képes produkálni, amilyenekről az LCD paneles készülékek használói még csak álmodni sem mertek. Igaz, az OLED monitorok ára egyelőre jóval magasabb, de megfigyelhető a folyamatos árcsökkenés. Az alábbi tesztünkben az Asus híres ROG Strix családjába tartozó egyik új OLED monitorát vizsgáltuk.

Főbb gyári adatok - Asus ROG Strix OLED XG27AQWMG

• Képernyő: 26,5”-es Tandem WOLED panel
• Képernyő felülete: fényes (TrueBlack Glossy)
• Képformátum: 16:9
• Natív felbontás: QHD (2560 x 1440 pixel)
• Fényerő csúcsértéke SDR-ben/HDR-ben: kb. 350/1500 nit
• Kontrasztarány (tipikus): 1 500.000:1
• HDR: HDR10
• Válaszidő (GtoG): 0,03 ms
• Színmélység: 10 bit
• Színtér lefedettsége: a DCI-P3 99,5%-a
• Betekintési szög: 178/178 fok
• Frissítési frekvencia: max. 280 Hz natív
• Adaptív szinkron: igen
• Méretek: 605 x 500 x 188 mm (állvánnyal együtt)
• Tömeg: 6.7 kg (állvánnyal együtt)
• VESA szerelési kompatibilitás: 100 x 100 mm
• Egyebek: ASUS OLED védelem, ELMB (Extreme Low Motion Blur), DisplayWidget Center, Aura Sync effektvilágítás, Proximity Sensor, Kensington Lock

Maga az ASUS a szerinte legfontosabb jellemzőket és újdonságokat csokorba gyűjtötte, mint az a következő képen látható:

Mielőtt a részletekbe belemennénk, érdemes felhívni a figyelmet a talán legérdekesebb újdonságra, a TandemWOLED technológiával készült negyedik generációs WOLED panelre, amely természetesen az LG terméke, hiszen a két uralkodó OLED technológia közül a White OLED (WOLED) kifejlesztése az LG nevéhez fűződik. A Tandem WOLED panel szerkezete abban különbözik az előző generációtól, hogy a fehér OLED után nem három réteg, két kék és egy közös vörös/zöld réteg található, hanem ez utóbbiak is külön réteget képeznek. Ennek eredménye a beszámolók szerint – egyebek mellett – az elérhető nagyobb fénysűrűség és szélesebb színtartomány, így a jobb HDR reprodukció. (Az WOLED és a Samsung-féle QD-OLED rövid fejlődéstörténete egy korábbi tesztünkben olvasható.)

A specifikációból és a fenti képről is kiderül, hogy a maximális frissítési frekvenciát is sikerült 280 Hz-re emelni, ami a WOLED paneleknél (bár csökkentett felbontás mellett már léteznek ennél nagyobb frissítési frekvenciájú típusok is) szép teljesítménynek számít. Ennél a monitornál nincs ún. „dual mode”, azaz nem növelhető a frissítés a felbontás csökkentésével. A 280 Hz-cel azonban a legtöbb gamer valószínűleg elégedett lesz.

Van még egy olyan tulajdonság, ami nem gyakran fordul elő a 24”-nél nagyobb gamer monitoroknál. Ezt az ASUS egyszerűen „Aspect Control”-nak nevezi, amely funkció nemcsak formátumváltást tesz lehetővé (16:9-ről 1:1-re), hanem képes a 16:9-es formátumot megtartva „összehúzni” a képet akkorára, hogy a képátló éppen 24,5”-es legyen. Nem kell talán magyarázni, hogy mivel sok profi játékos előnyben részesíti az ehhez közeli méretet, a cég nekik akart kedvezni.

Design, ergonómia, kezelés

A panel – OLED-hez méltó módon – nagyon vékony és nagyon fényes, talán a szokásosnál is fényesebb felületű (a neve TrueBlack Glossy). Valójában egy vékony és átlátszó védőfólia is van rajta (szerencsére!), amelynek jelenléte csak összeszerelés után tűnt fel. Az állvány és a talp kellőképpen masszív és stabil, a képernyő mind a négy oldalán „keret nélküli”. A monitor megjelenése határozottan igényes és elegáns.

Nemcsak a panel vastagsága, hanem a monitor teljes mélysége is viszonylag kicsi, a képernyő pedig minden irányban mozgatható. A beállítási határok itt láthatók:

Mivel játékra tervezett készülékről van szó, nem maradhatott el az effektvilágítás sem, azonban ez csak a hátoldal egyik felén jelenik meg, visszafogott terjedelemben. A neve Aura RGB, és a Lighting Effect almenüben kapcsolhatjuk be vagy ki, illetve választhatunk a sokféle opció közül.

A monitor kezelése, a navigálás az OSD menüben nem is lehetne ennél egyszerűbb. A képernyő alatt és hátul található joy gombbal és a mellette kétoldalt lévő „szárnyas” nyomógombokkal minden szükséges művelet elvégezhető. A joy gomb nagyon könnyen, szinte érintésre billen, némi gyakorlás kell, hogy megszokjuk.

Csatlakozók, menürendszer

A csatlakoztatási lehetőségeket az ASUS nem túlozta el, ám igazából a monitor célcsoportjának bőven elegendő a két HDMI 2.1-es port, az 1.4-es DisplayPort és a 3,5 mm-es fejhallgató-csatlakozó, továbbá az USB(B) upstream port és a két USB(A) downstream port. A DisplayPort-ról érdemes tudni, hogy felruházták a DSC (Display Stream Compression) képességével (ez egy vizuálisan veszteségmentes tömörítő algoritmus, mint a neve is mutatja), ami jóval nagyobb adatátviteli sebességet tesz lehetővé, mint ami az 1.4-es verziószám alapján gondolnánk. Erre szükség is van, ha egyidejűleg ki akarjuk használni a QHD felbontás, a 280 Hz-es frissítés, a full range RGB és a 10 bit színmélység lehetőségét. Hangszóró nincs a monitorba beépítve. Esetleg lehet, hogy ez valakinek hiányzik, de egy vérbeli játékos alighanem megvan nélküle.

A kezelőszervekkel működtethető OSD nyolc almenüt, és szokás szerint számtalan al-almenüt és opciót tartalmaz. Az első bekapcsolás vagy teljes reset után az almenük közül három és a menütételek közül nagyos sok ki van szürkítve. Nem azért, hogy bosszantson minket, hanem mert a monitor alapból Power SavingMode-ban indul, ami kíméli az OLED-et és csökkenti a fogyasztást.

Ha közelebbről látni akarjuk a lehetőségeinket, vagy fontos jellemzőkön változtatni akarunk, akkor a System Setup/Power Setting alatt a Performance Mode-ba kell váltanunk. Így már elénk tárul a legkülönfélébb beállítások sokasága, mind a nyolc almenüben:

A gyári beállításokat ügyesen sikerült elrejteni a GameVisual menüpont alatt, hiszen a User-rel együtt kilenc preset közül csak négy kapcsolódik a játékmódokhoz (Racing, RTS/RPG, FPS és MOBA). Akik a játék mellett esetleg sRGB-ben szeretnének dolgozni, azok használhatják az sRGB Cal Mode emulációt.

Bármilyen kifinomult is legyen az OSD, és a kezelés bármennyire kényelmes a joy gombbal, a hagyományos OSD nehezen versenyezhet a ma már csaknem minden monitorgyártónál megtalálható, OSD-t helyettesítő, egérrel kezelhetőalkalmazásokkal. Az ASUS esetében ezt DisplayWidget Center-nek hívják, és természetesen ingyenesen letölthető a gyártó webhelyéről.

Ez valóban ügyes és praktikus megoldás, mivel célszerűen és logikusan csoportosítja az összetartozó funkciókat és szolgáltatásokat, sőt az OSD-ben nem létező, új funkciók is rendelkezésünkre állnak. Legfőképpen azonban azért előnyös, mert néhány kattintással állíthatunk be bármit, a gombbal való navigálás, kiválasztás és jóváhagyás ismételgetése helyett.

Általános paneljellemzők

A Tandem WOLED panelről a bevezetőben már beszéltünk egy keveset, és utaltunk arra, hogy a fénysűrűséget és színtartományt sikerült megnövelni. Valóban, a fénysűrűség maximuma SDR-ben (és egy ideig még ennél maradunk) kb. 340 nit, ami – bár nem kiemelkedően nagy – magasabb, mint a korábbi WOLED paneleké, amelyek megfordultak nálunk. A színteret illetően látványosabb a javulás, mint látni fogjuk, a gamut gyakorlatilag lefedi a P3-as színteret, sőt terjedelmére nézve valamivel nagyobb is annál.

Az extra fényes panelfelület kiváló kontúrélességet produkál, ami várható volt. A matt képernyőfelület más szempontból előnyösebbek lehet, de a kontúrélességben a fényes felület verhetetlen. Természetesen az OLED feketeszintje, és így a statikus kontrasztaránya összehasonlíthatatlanul jobb, mint egy LCD panelé – ez ennél a monitornál is igaz.

Itt említjük meg, hogy az OLED-et továbbra is több fronton védeni kell a beégés, illetve a tartós szellemkép keletkezése ellen, amennyiben statikus tartalmak is vannak vagy lehetnek a képernyőn, ezért az ASUS egy külön almenüben (OLED Care) foglalta össze az erre a célra szolgáló, bekapcsolható vagy választható fokozatú funkciókat, mint a fényerő automatikus csökkentése (Screen Saver), a pixelek „tisztítása” (Pixel Cleaning), a képtartalom mozgatása (Screen Move) vagy egy logo fényerejének automatikus csökkentése (Auto Logo Brightness). A jelenlét-érzékelő (Neo Proximity Sensor) beállítható idő elteltével kikapcsolja a képernyőt, amennyiben senki nem tartózkodik a monitor előtt. Ezeket a funkciókat érdemes használni, ha hosszú életű képernyőt szeretnénk.

Általában meg szoktuk mérni a vizsgált készülékek képernyő-homogenitását, illetve inhomogenitását – itt is ezt tettük. A kapott eredmények igazolták azt a megfigyelést, hogy az OLED paneleknél a gyártók sokkal jobb homogenitást tudnak elérni, mint az LCD paneleknél, ahol a háttérvilágítás homogenitását nem könnyű kézben tartani. Mind a fénysűrűség, mint a színhőmérséklet mért homogenitása kiválónak mondható.

Az igényesebb LCD monitorokba gyakran beépítenek egy inhomogenitást kiegyenlítő funkciót (uniformity compensation), amely a fénysűrűség rovására javítja a homogenitást a képernyő felületén. Itt erre természetesen nem volt szükség, azonban a menüben szerepel egy bekapcsolható funkció a félrevezető Uniform Brightness elnevezéssel. Vigyázat, ez nem a homogenitás javítására való, hanem arra, hogy amikor a képméret vagy a formátum változik (Aspect Control funkció), akkor a fénysűrűséget ugyanazon a szinten tudja tartani!

Nézzük most a színgamut, a gamma és a színpontosság mérési eredményeit, mindezt egyelőre SDR-ben. A mérések a reset utáni, de bekapcsolt Performace Mode melletti alapállapotra vonatkoznak (Racing Mode, a Brightness szabályzó a 65-ös álláson, ami kb. 210 nitnek felel meg, 2,2-es gamma, Display Color Space = Wide Gamut).

A mért színtartomány valóban eléri a P3 színtér 99%-át, a gamma viszont a 2,0-ás átlagértékével alatta marad a menübeállítás alapján várható 2,2-től. Ezen azonban könnyű segíteni, hiszen az beállítás 2,6-ig változtatható. A 24 ponton mért ΔE színhiba példásan alacsony az 1,02-es átlaggal, és az 1,89-es maximummal

Ezek voltak tehát az általános jellemzők, nézzük most a játékhoz szorosabban kapcsolódó tulajdonságokat!

A gamerek számára fontos jellemzők

A két meghatározó paraméter minden bizonnyal a pixel-válaszidő (RT = Response Time) és a mozgókép-válaszidő (MPRT = Moving Picture Response Time), amelyek alapvetően eltérő fogalmat takarnak. Az előbbi egy adott pixel egyik állapotból a másikba való átmenetének ideje (ez a két állapot közötti aktuális tónuskülönbségtől is függ, tehát átlagértékről van szó), míg az utóbbi a pixelek láthatósági idejea kép kirajzolási ciklusa alatt. 0-hoz közelítő, nagyon kis RT mellett is – ami az OLED képernyők esetében többnyire teljesül – a gyors mozgás tisztaságát, illetve elmosódását (motion blur) az MPRT határozza meg, amely alapesetben, 60 Hz-es frissítés esetén 16,7 milliszekundum, azaz egyenlő a teljes ciklus idejével. Az XG27AQWMG esetében a maximális frissítési frekvencia 280 Hz, ezen a frekvencián az MPRT a 60/280-ad részére csökken, ami kb. 3,6 ms-ot jelent. Ez természetesen radikálisan megjavítja a mozgásélességet.

A specifikáció szerint az átlagos szürke-szürke RT válaszidő 0,03 ms, ami sajátos módon emlékeztet az összes többi OLED-es gaming monitor hasonló adatára. Korábbi méréseink szerint ez lehet némileg nagyobb, de ha így is lenne, és a válaszidő mondjuk kétszer vagy háromszor ekkora, akkor is legalább egy nagyságrenddel kisebb, mint a legjobb LCD monitorok válaszideje (ami kb. 1 ms), így nincs ok az aggodalomra. A testufo.com nevezetes weboldalon található mozgó tesztképek vizsgálata alapján mind a ghosting (RT), mind a mozgáselmosódás (MPRT) szempontjából kiemelkedően rendben van ez a monitor. Még egy megjegyzés: az OLED működéséből adódóan az LCD monitoroknál szokásos overdrive-ra nincs szükség, ezért nem is találunk ilyen funkciót a menüben.

Az XG27AQWMGtartamaz egy plusz, illetve független mozgáselmosódás-javító funkciót, az ASUS ELMB (Extreme Motion Blur Reduction) szolgáltatását. Ez lényegében az alapvetően „sample and hold” működésű monitor (minden LCD és OLED monitor ilyen) megjelenítését teszi „impulzus” jellegűvé (mint amilyenek a CRT kijelzők). Márpedig ez alacsonyabb frissítésen is képes gyakorlatilag kiküszöbölni a mozgáselmosódást – de sajnos közben tetemesen csökkenti az elérhető fényerőt. Ebben a monitorban (és általában is) az ELMB csak bizonyos feltételek mellett kapcsolható be. Itt pl. csak 140 Hz-en működik, kikapcsolt VRR, Uniform Brightness, Aspect Control és Blue Light Filter mellett, továbbá HDR-ben sem használható. E sorok írójának véleménye szerint amagas, 280 Hz-es frissítés, és a felsorolt hátrányok az ELMB használata ellen szólnak, illetve kevesebb a nyereség, mint a veszteség.

Végül érintenünk kell az adaptív szinkron (Variable Refresh Rate) témakörét. Ez ma már minden gaming monitorban megtalálható az ismert előnyei miatt. Esetünkben 41 és 280 Hz között működik, természetesen mind a G-Sync, mind a FreeSync esetében. A portok tekintetében sincs különbség, a mondottak egyaránt igazak a HDMI-re és a DisplayPortra is.

HDR képességek

HDR tartalom esetében az Image/HDR Setting alatt ötféle beállításból választhatunk: Gaming HDR, Cinema HDR, Console HDR, DisplayHDR500 True Blackés Adjustable HDR. Ezzel egyidejűleg rengeteg más opció kiszürkül, ami egyáltalán nem szokatlan, hiszen a nagy fényerő, a korrekt színegyensúly és a jó PQEOTF elérése érdekében bizonyos funkciókat korlátozni kell (pl. Brightness, Contast, GameVisual, ELMB, Uniform Brightness stb.). A fényerő állíthatóságának tiltása nem lép érvénybe akkor, ha az Adjustable HDR-t bekapcsoljuk, ugyanis ekkor a másik négy beállítás fényereje módosítható. Ez akkor lehet szükséges, ha az adott konkrét tartalom tónusvilága megkívánja a PQ EOTF görbe eltérítését a szabványos menetétől.

Nézzük először a színjellemzőket HDR-ben! A méréseket a DisplayHDR 500True Black beállításban végeztük. A színtartomány nagyságát most az SDR-től eltérően egy másik szoftverrel mértük, de az eredmény hasonló: a P3-as színtér lefedettsége megközelíti a 100%-ot, sőt a terjedelme (ami az alapszínek pozíciójából látható) jócskán meg is haladja azt, a D65-ös fehérpont pedig nagyon jó közelítéssel a helyén van:

A belső szaturációs pontok vizsgálata pedig megmutatta, hogy a színtér belseje is kiválóan hozza az elvárható pontosságot. Ezen az ábrán a P3-mas színtér pontjai a Rec.2020-as konténer színtartományon belül láthatók:

A specifikáció azt mondja a HDR megjelenítésről, hogy a maximális fénysűrűség tipikusan 1500 nit. Ez természetesen nem a teljes fehér képfelülethez, hanem annak egy jóval kisebb részéhez tartozik, szokás szerint a 10%-ához, de ezt nem tudjuk meg a gyári adatokból. Szerencsére meg tudtuk mérni a különböző nagyságú fehér felületekhez tartozó legnagyobb fénysűrűségeket, bár ez szigorúan a vizsgált példányra vonatkozik.

Először megmértük a DisplayHDR 500 True Black beállítást, amelyről, mint látni fogjuk, bebizonyosodott, hogy ez a fényerőben „legvisszafogottabb”, bár az EOTF-et tekintve a legkorrektebb HDR beállítás. A másik három opció az alsó tartományban, különösen 5%-tól lefelé, jóval nagyobb fénysűrűséget produkál, és a maximális érték nem különbözik 50 nitnél többet. A legnagyobb, 1450 nit értéket a Console HDR mutatta (100-asra felhúzott Brightness mellett), ami már csaknem eléri a specifikált max. fényerőt. Csupán annyi problémánk van, hogy ez az 1%-os, és nem a 10%-os mintához tartozik, ahol viszont 770 nitet mutat. A Game HDR és a Cinema HDR fénysűrűség-menete nagyon hasonló.

Nézzük meg a kapott mérési ábrákon, hogy milyen fénysűrűség-értékeket mutat a monitor a fehér ablak méretének függvényében, először a DisplayHDR 500 True Black, majd a Console HDR beállításban:

Felső ábra: DisplayHDR 500 True Black. A maximális fénysűrűség még 1%-os minta esetén sem haladja meg a kb. 730 nitet, majd felmegy 746 nitre, és ezt kb. 10%-ig tartja, majd meredeken, után enyhébben csökken a 100%-os mintához tartozó 323 nitre.Alsó ábra: Console HDR. 1%-os mintán 1450 nitet kaptunk, 10%-os mintán viszont „csak” kb. 770 nitet

Mérésünk szerint tehát a monitor „megugraná” a VESA DisplayHDR True Black 600-as szintet, és az is igaz, hogy az egyre kisebb méretű fehér felületeken sokkal jobban teljesít, mint az elődei, illetve mint általában az OLED monitorok. Tehát ha a 10%-os mintán a HDR10-től elvárt 1000 nitet nem veszük túl szigorúan, akkor egy majdnem tökéletes HDR monitort látunk.

Összegzés

A Tandem WOLED paneles XG27AQWMG kétségtelenül a WOLED panelek, és általában az OLED panelek fejlődésének fontos állomása. Nemcsak az elérhető fényerő és a színtartomány nőtt meg komoly mértékben, és a feketeszint javult egy, a reflexiót csökkentő rétegnek köszönhetően, hanem a várakozások szerint a panel élettartama is jóval hosszabb.

A mérések szerint a panelnek nemcsak a színtartománya, hanem a színpontossága is kiemelkedő, SDR és HDR módban is. A nyolc választható preset, plusz a User mód gazdag választékot nyújt az éppen szükséges játékmódhoz, illetve fotók/videók megjelenítéséhez, vagy éppen mozizáshoz, sőt sRGB-ben is dolgozhat a felhasználó, ha éppen erre támad kedve. Persze a megcélzót fő felhasználási terület a játék.

Ezt a monitor minden jellemzője támogatja. A pixel-válaszidő elhanyagolható, a frissítési frekvencia (megfelelő grafikus kártya használata mellett) beállítható 280 Hz-re, és a változó frissítés igényével is megbirkózik a készülék akár a G-Sync, akár a FreeSync esetében.

Értékelés

Ami tetszett

• Megnyerő design
• Az új Tandem WOLED panel tulajdonságai
• Átütő képminőség a TrueBlack Glossy felületnek és a hatalmas színtérnek köszönhetően
• A kompetitív játékhoz tökéletesen megfelelő reszponzivitás és kis késleltetés
• Nagyon jó HDR megjelenítés, bár a fényerő lehetne még egy fokkal nagyobb
• Sokféle hasznos preset
• Kiváló ár/használati érték arány

Ami kevésbé tetszett

• Éppen a jó paneljellemzők miatt az ELMB hasznossága megkérdőjelezhető
• SDR-ben pontosabb gamma lenne elvárható a sötét tartományban. Ez ICC profillal korrigálható, ha szükséges

A monitor tesztelését a monitorinfo.hu munkatársai végezték.