ASUS ProArt PA27JCV teszt

A kreatív munkát végzők körében nagyon kedvelt ASUS ProArt monitorcsalád első 5K felbontású (pontosabban 5120 x 2880 pixeles) tagja a most tesztasztalra kerültPA27JCV. A kivételesen nagy felbontáson túlmenően más előnyöket is kilátásba helyez a gyártó.

Főbb gyári adatok – ASUS ProArt PA27JCV

• Képernyő átlómérete: 27”
• Paneltechnológia: IPS
• Panel felülete: Anti-Glare, Low-Reflection
• Háttérvilágítás: LED
• Natív felbontás: 5120 x 2880 pixel
• Pixelsűrűség: 218 PPI
• Színmélység: 10 bit
• Színtér lefedettség: 100% sRGB, 95% Adobe RGB, 99% DCI-P3
• Kontrasztarány: 1500:1 (tipikus érték), 3000:1 (max.)
• Betekintési szög: 178/178 fok (kontrasztarány ≧ 10, H/V)
• Fénysűrűség: 400 nit (tipikus érték), 500 nit (HDR, csúcsérték)
• Válaszidő: 5 ms GTG
• Frissítési frekvencia (max.): 60 Hz
• HDR támogatás: HDR10
• VESA HDR besorolás: DisplayHDR 500
• Beépített hangszóró: 2 x 2 W
• VESA rögzítés: 100 x 100 mm
• Méretek: 612 x 538 x 215 mm (állvánnyal együtt)
• Tömeg: 5,91 kg (állvánnyal együtt)
• Egyebek: QuickFit Plus, PIP/PBP, Adaptive-Sync, Low Blue Light, Light Sync Solutions, LuxPixel technológia, ProArt Chroma Tune, KVM Switch stb.

Design, csatlakozók, kezelés

Masszív talp és állványoszlop, és az Asus-tól elvárható építési minőség. A képernyő a ma már szokványosnak mondható 3 oldalon „keret nélküli” kivitelű, ám a felületére pillantva azonnal feltűnik a tükrözés- és reflexiócsökkentés extrém mértéke, amihez hasonlót nagyon régen nem láttunk (erről később még beszélünk).

A képernyő mind a négy irányban mozgatható. Vigyázat azonban, az álló helyzetbe forgatás (pivot) csak úgy lehetséges, ha előtte a képernyőt hátra döntjük!

A csatlakozók között a hagyományos DisplayPort (1.4-es) és HDMI port (2.1-es) mellett megtaláljunk az egyre több monitoron megjelenő USB-C DP Alt Mode csatlakozót, és az adatkapcsolatot biztosító egyéb USB portokat, mint az USB hubot képező USB-C 3.2 Gen 1 (amely 96 W teljesítményt tud kiadni) és a 3 db USB-A 3.2 Gen 1 port, ráadásként pedig még egy USB-C portot, 15W teljesítménnyel. Mindezeken felül van egy 3,5 mm-es jack fejhallgató kimenet is, plusz természetesen az erősáramú hálózati csatlakozóhüvely.

A kezelésre szolgáló nyomógombsor és a navigációs joy gomb – sok más ProArt monitorhoz hasonlóan – az alsó perem jobb oldalán kapott helyet. Az OSD rendszer szintén jellegzetes, azaz nagyon hasonló pl. leginkább az általunk is tesztelt ProArt PA279CRV – szintén a kreatív tartalomkészítőknek szánt – modell menürendszeréhez.

A gyári presetekből ugyanúgy nyolc van (plusz a két User mód), mint az említett PA279CRV esetében, sőt ezeknek a beállítási lehetőségei is ugyanolyanok. Például a gamma értéke az sRGB, az Adobe RGB, a DICOM és a HDR módban (és a két User módban is) rögzítve van, a többi presetben változtathatunk rajta. Az alábbi táblázat összefoglalja, hogy melyik gyári módban milyen jellemzőket tudunk változtatni, illetve melyek az „érinthetetlenek” (Fixed):

Itt érdemes megjegyezni, hogy a DCI-P3 módhoz a monitor alapból, de nem kőbe vésve a P3-Theater színhőmérsékletet (ez kb. 6300 K, de enyhén zöld felé tolódott fehérponttal), 48 nit fénysűrűséget és a 2,6-os gammát rendeli hozzá, de árulkodó módon a 2,2 gamma is beállítható és a színhőmérséklet is átállítható, ugyanis a digitális filmek készítésekor manapság 6500 K-t (pontosabban D65-ös fehéret) és 2,2-es gammát használnak.  

Az OSD-ben a Settings alatt található Dynamic Dimming funkciót a mérések előtt itt is ki kell kapcsolnunk, ha nem akarjuk, hogy torzítson bizonyos mérési eredményeket.

A képernyő

Az 5120 x 2880 pixeles natív felbontást, ami ennek a monitornak a kiemelkedő tulajdonsága, már a bevezetőben említettük. Az 5K felbontás nagy előnye, hogy a munkafelület tetemesen megnövekszik, így pl. a 4K képek, videók szerkesztése lényegesen kényelmesebb, mint a 4K felbontású monitorokon:

Egy másik, a kreatív munkához nagyon előnyös jellemző a panel fényvisszaverésének (felületi tükrözés és belső reflexió) radikális csökkentése, amelynek eredménye a ritkán látott mértékben matt felület. Erről a témáról egy részletes írás olvasható itt. Az Asus technológiája a LuxPixel nevet viseli, és lényegét egy sematikus ábra szemlélteti:

Hogy mennyire diffúz és alacsony reflexiójú a képernyő felülete, azt az alábbi fotónk is mutatja, amely bekapcsolt vakuval készült. Megfigyelhető, hogy egy erős pontszerű fényforrás fényét hogyan kezeli a felület. Ilyen képet nagyon kevés monitortípus képernyőjéről lehet készíteni.

A következő fontos kérdés, hogy a monitor natív színtartománya mennyire fedi le a fotósok és designerek, illetve a videósok, filmesek által használt referencia-színtereket (sRGB/Rec.709 és Adobe RGB, illetve DCI-P3). Fontos továbbá a gamma értéke is, bár ez több beállításban is széles határok között változtatható, továbbá természetesen az alapállapotban mérhető színpontosság, ami a kreatív munkára szánt monitorok esetében elengedhetetlen. Alapállapoton itt a Preset/Native Mode beállítást értjük a maga eredeti értékeivel (lásd a fenti táblázatot).

A natív színtartomány színeinek pontossága persze még nem garantálja, hogy a további gyári presetek/emulációk is pontosak lesznek, de volt rá remény, hogy a megismert precizitás ezeknél is meglesz.

Mivel a monitor IPS panellel készült, az IPS glow-t (a befénylést a merőlegestől eltérő irányból nézve a képernyőt) itt sem sikerült megszüntetni, de ezt nem is vártuk el. A homogenitás vizsgálata pedig átlagosnak mutatta a panelt, a legnagyobb fénysűrűség-eltérés 10% alatt volt, a színhőmérséklet inhomogenitása pedig ΔE < 3, a natív beállításban mérve.A monitor nem tartalmaz kompenzálási lehetőséget (uniformity compensation).

Gyári emulációk

A Calman kalibráló szoftverrel – amelyet ezúttal nem kalibrálásra használtunk, mivel dicséretes módon ez teljesen felesleges lett volna –, annak Quick Analysis nevű opciójával a következő preseteket tettük vizsgálat tárgyává: sRGB, Adobe RGB, Rec.2020, DCI-P3, Rec.709, HDR.

Az SDR presetekben megmértük a színhőmérsékletet, a statikus kontrasztot, a gammát, a színtér-lefedettséget, az átlagos ΔE szürkeskála-hibát, a ColorChecker Classic színpontok és az RGBCMY 20-40-60-80-100%-os telítettségű pontok átlagos hibáját. Szinte kivétel nélkül kimagaslóan jó eredményeket kaptunk.

Az említett hatféle beállításban a színhőmérséklet (átlagos korrelált színhőmérséklet, CCT) 6461 és 6502 K között volt, a statikus kontraszt értéke 1563:1 és 1585:1 közötti, ami egy IPS panel esetében ugyancsak jó értéknek számít. Leginkább az IPS Black panelekre jellemző, bár nem tudtuk kideríteni, hogy a panel valóban IPS Black panel lenne. A mért átlagos gamma 2,19 és 2,2 közötti, kivéve a Rec.709-et és Rec.2020-at, ahol 2,39 (a nagykönyvben 2,4 a referencia, illetve a BT.1886 szerinti, ami az alsó tartományban némileg kisebb 2,4-nél).

A szürkeskála (RGB egyensúly) átlagos hibája minden mért presetben, beleértve a Native-ot is, egészen hihetetlen módon ΔE = 0,6 és 1,2 közötti, a ColorChecker Classic színhibája ugyanebben a tartományban van, a különböző szaturációs értékek teljes hibája pedig 0,59 és 0,9 közötti, kivéve a BT.2020-at, amelynél a hardver korlátai miatt (a nagy telítettségű színjelek nem tudják a színtérnek megfelelő telítettséget produkálni a képernyőn) 1,63 az átlagolt ΔE színhiba.

A lefedettség a Native, sRGB, Rec.709 és DCI-P3 beállításokban 99% és 100% közötti, az Adobe RGB lefedettsége 92%, a BT.2020 referencia-színtéré pedig 75%. A nagy pontosság szemléltetéséhez kiválasztottuk a DCI-P3 beállítás mérési eredményeit (célértékek: 6500 K, 2,2-es gamma, egyébként a szabványos DCI-P3 referencia). Hangsúlyozzuk, hogy ehhez semmiféle kalibrációra vagy változtatásra nem volt szükség, és a többi gyári preset is hasonló eredményeket produkált. Tehát lássuk a gyári DCI-P3 preset jellemzőit:

Az RGB egyensúlyra jellemző, hogy az átlagos színhőmérséklet 6502 K, az átlagos hiba ΔE = 0,6. A kontrasztarány 1584:1, a gamma pedig 2,186

Ez az ábra mutatja az RGBCMY színpontok és a fehérpont helyzetét, továbbá a P3 lefedettség pontos értékét

A szabványos ColorChecker Classic színek pozíciói a színdiagramon. Ilyen pontosságot ritkán láthatunk. A ΔE színhiba értéke 0,61

Ez az ábra pedig a telített és telítetlen RGBCMY színek és a fehérpont helyzetét szemlélteti. A ΔE színhiba itt 0,58

HDR képességek

A precíz HDR megjelenítésnek, és így a kreatív HDR munkának is eleve korlátja a monitor egyébként a szokásosnál jobb IPS paneljének kontrasztaránya (ami a HDR-hez nem elegendő), illetve az, hogy az LCD képernyők számára egyedüli gyógyírként használt local dimming (bár ennek is vannak nem kívánt mellékhatásai) ebbe a monitorba nincs beépítve. 

Igaz, a VESA osztályozási rendszerében ez a monitor kiérdemelte a DisplayHDR 500-as minősítést, sőt ezt még túl is teljesíti. A mérések szerint ugyanis a maximális fényerő HDR10-ben, 10%-os méretű fehér mintán mérve kicsivel nagyobb 600 nitnél, mi több, ez még 100%-os mintán is megmarad. Azonban ez nem változtat azon, hogy a feketeszint relatíve magas marad. A színtartomány ugyanakkor messzemenően kielégíti a HDR10 igényeit, ugyanis a P3-as színtér lefedettsége nagyobb 99%-nál.

HDR módban sok funkció ki van szürkítve (ez szinte minden monitornál így van, a HDR optimalizálása érdekében). A szürkeskálát ugyan lehet állítani, de csak a felső végén, bár igaz, hogy a gyári beállítása jó. A színtérben sem az alapszíneken, sem a belső színek pozícióján nincs módunkban változtatni. A DCI-P3 színtartomány lefedettsége kicsivel kisebb, mint SDR-ben:

Ha a BT.2020-as színtérhez viszonyítjuk, a monitor HDR10 színtartományának lefedettsége az u’v’ színdiagramon kb. 73%, ami nagyjából megfelel a P3-as színtér teljes tartományának

Ami a HDR10 „gammáját”, a PQ EOTF-et illeti, némi választási lehetőségünk két menüpontban van. Az egyik a PQ Optimized, PQ Clip és PQ Basic almódok közötti választás. Ezektől azt várnánk, hogy a képtartalomhoz igazodva más-más kompromisszum alapján közelítsék meg a szabványos PQ EOTF karakterisztikát. A valóságban annyira minimális a különbség közöttük, hogy teljesen mindegy, melyiket választjuk.

A másik reményünk a Black Level változtatása lehetne, itt kétféle megközelítést kínál a monitor:a háttérvilágítás vagy a jel szintjének módosítását. A háttérvilágítás változtatása az alsó tartományban a mérés szerint nemlineáris feketeszint-változást okoz, ezért nem hozza a kívánt eredményt. A jelszint csak a középállástól fölfelé változik, azaz elkezdi emelni a feketeszintet. Ez valamelyest pontosabbá teszi az EOTF menetét a középtartományban, de a további pontosítás az EOTF alsó végén már a kontraszt rovására menne. Az alapállapotot és az optimalizált feketeszint-változtatás hatását szemlélteti a következő ábra:

A PQ EOTF és a fénysűrűség mért és ideális karakterisztikája a PQ Optimized opciót választva, kétféle beállításban. A bal oldali ábrák az alapállapotát mutatják a Black Level/Signal középállásában, a jobb oldali ábrák pedig az elérhető legjobb kompromisszumot szemléltetik a Signal szabályzóját a 100-as skálán 57-re tolva.

Mindent összevetve, a HDR képességek is egészen jók lennének, ha az elérhető dinamikatartomány nagyobb lenne, de az, hogy ez nem így van, természetes egy local dimming nélküli LCD panelnél. Valamit javít a helyzeten a dinamikus kontraszt funkció bekapcsolása, amely itt a Dynamic Dimming nevet viseli, azonban ez szekvenciális, nem pedig képen belüli szimultán szabályozás.

Összegzés

Egy 27”-es monitornál már a 4K-UHD felbontás is több, mint elég, hiszen a pixelstruktúra már ekkor sem látható. A PA27JCV azonban ennél többet tud, az 5K felbontás alkalmassá teszi arra, hogy egy jóval (77,7%-kal) nagyobb munkafelületen lehessen kreatív munkát végezni.

Az talán kiderült a tesztünkből, hogy egy professzionális munkaeszközről van szó, amelynek a felbontáson kívül sok más jellemzője is ennek a célnak van alárendelve. Ilyen például a hatékony védelem a tükröződéssel (glare) és a reflexióval szemben, ami a mattnál is „mattabb” panelfelületet jelent, vagy a hatalmas színtartomány.

Talán elsőként kellett volna említenünk, hogy a gyári emulációk mindegyike kiemelkedően pontos (kivéve talán a HDR-t). A fehérpont, a gamma, a statikus kontraszt (SDR-ben), a színtér-lefedettség, a belső színpozíciók – mind olyan pontosan vannak beállítva, hogy a kalibrálás teljes mértékben kihagyható.

A professzionális monitorok mezőnyében a PA27JCV a jó ár/érték arányánál fogva biztosan nagyon előnyös vételnek számít, annak ellenére, hogy a képernyő nem FALD típusú, és nincs ellátva local dimming-gel.

Értékelés

Ami tetszett

• Extra nagy felbontás
• Kiváló tükrözés- és reflexió-csökkentés
• Nagy kontrasztú IPS panel (SDR-ben kiváló)
• Ritkán látott pontosságú gyári beállítások
• Széles színtér, gyakorlatilag 100%-os DCI-P3 lefedettség
• Fotósok, filmesek, videósok, designerek számára megbízható eszköz
• Elegáns kivitel

Ami kevésbé tetszett

• HDR-hez korlátos dinamika és fényerő
• Átlagos homogenitás
• Az Adobe RGB színtér lefedettsége lehetne nagyobb

A monitor tesztelését a monitorinfo.hu munkatársai végezték.