ASUS ProArt PA24US teszt

A legutóbb tesztelt, professzionális célú ProArt PA32UCXR után abban a szerencsében részesültünk, hogy újra egy hasonló ProArt modell került a kezünk közé, ezúttal kisebb méretben. A PA24US, mint nevéből látható, 24”-es, és – bár külsőre nagyon hasonlít a nagy testvérre – várhatóan jó néhány dologban különbözik 32”-es társától. Lássuk közelebbről!

Az előző tesztben említettük, hogy a vizsgált monitoron kívül egyelőre egyetlen másik LCD ProArt monitor van felszerelve beépített motoros koloriméterrel, éspedig éppen e tesztünk tárgya, a PA24US. (Az AsusProArt kínálatában van még egy OLED monitor, a PA32DC, amelyben szintén van motoros színmérő szenzor.)MásProArt típusokhoz a gyártó mellékel egy i1Display Pro típusú színmérő műszert, amely mind az Asus saját,ProArtCalibration szoftverével, mind a Calman vagy a ColorSpace kalibráló szoftverrel használható.

Talán mondanunk sem kell, hogy a ProArt monitorcsalád modelljei a kreatív képfeldolgozáshoz, képszerkesztéshez és egyéb feladatokhoz készülnek. A legutóbb tesztelt PA32UCXR és a most vizsgált PA24US is elsődlegesen a videós és filmes felhasználókat célozta meg (a felvétel ellenőrzésétől a szerkesztésen és fényelésen át a mesterkópia elkészítéséig). Ezen belül azonban a 32”-es modellt feltehetően inkább az utómunka-stúdiókba, fényelő és szerkesztő munkahelyekre, míg a 24”-es PA24US-t hangsúlyosan a felvételi/forgatási helyszínekre szánja a gyártó (bár minden más munkafolyamatra is alkalmas). Erre utal egyrészt a monitor viszonylag kis mérete, és ehhez képest hatalmas felbontása (nagy pixelsűrűség), másrészt az – és ez a leginkább árulkodó tulajdonsága –, hogy 12G-SDI bemenettel is ellátták, amivel PC monitorokon csak ritkán találkozunk.

A PA24US-t bemutató Asus weboldal egyenesen deklarálja a monitor fő rendeltetését az „On-set SDI monitor” elnevezéssel. Ettől függetlenül, a PAS24US a képfeldolgozási lánc bármely más pontján ugyanolyan hatékonyan használható.

Az SDI interfésznek köszönhetőn a PA24SA közvetlenül csatlakoztatható a kamerakimenetéhez. A kép így már a forgatás helyszínén (On-set) ellenőrizhető

Az SDI interfésznek többféle változata van, attól függően, hogy mekkora információmennyiséget tud tömörítetlenül átvinni. A PA24US 12G-SDI bemenetén át a 4K-UHD felbontású, 60 Hz-es jel gond nélkül továbbítható.

Az SDI-ről még annyit érdemes elmondani, hogy a professzionális környezetben olykor nehézkesen használható HDMI helyett – amelyetannak idején inkább a konzumer készülékekhez fejlesztettek ki – tökéletes alternatívát jelent. Több előnye is van a HDMI-vel szemben: maga az SDI csatlakozó szilárdan rögzíthető, így a kábel a nem szándékolt kihúzás ellenvédett, emellett a kábelhossz jóval nagyobb lehet. Hagyományos asztali munkahelyen (pl. szerkesztés, fényelés) természetesen a PA24US HDMI portja vagy a DisplayPort, illetve USB-C port is a szokásos módon használható.

Az érdekesség kedvéért mutassuk meg azt az összefoglaló képet, amelyet a gyártó a kiemelt jellemzők hangsúlyozására állított össze.

A technikai adatok némileg részletesebb listája az alábbiakban olvasható:

Főbb gyári adatok – ASUS ProArt PA24US

• Képernyő átlómérete: 23,6”
• Paneltechnológia: IPS
• Háttérvilágítás: W-LED
• Képernyő felülete: Non-glare (3H)
• Natív felbontás: 3840 x 2160 pixel (4K-UHD)
• Pixelsűrűség: 187 ppi
• Színmélység: 10 bit, FRC nélkül
• Színtér lefedettség: 100% sRGB, 99% Adobe RGB, 95% DCI-P3
• Kontrasztarány: 1000:1 (tipikus érték)
• Dinamikus kontraszt: 1.000.000:1
• Betekintési szög: 178/178 fok (kontrasztarány ≧ 10, H/V)
• Fénysűrűség (tipikus értéke): 350 nit
• Fénysűrűség (csúcsérték, HDR): 600nit
• Válaszidő: 5ms G2G
• Frissítési frekvencia: 60 Hz
• HDR támogatás: HDR10, HLG
• VESA HDR minősítés: DisplayHDR600
• Hangszóró: 2 x 2 W
• VESA rögzítés: 100 x 100 mm
• Méretek: 549 x 521 x 190 mm (állvánnyal együtt)
• Tömeg: 6,0 kg (állvánnyal együtt)
• Egyebek: Beépített motoros koloriméter az önkalibráláshoz, AsusProArt Hardware Calibration, automatikus kalibrálhatóság,ProArtPalette,QuickFit Plus, PIP/PBP, Adaptive-Sync, HDR Preview, Low BlueLight, CalmanReady, ColorSpaceIntegration stb.

Kivitel, OSD, csatlakozók

A PA24US külleme nagyon hasonló a PA32UCXR-hez, beleértve az integrált motoros színmérő szenzort, a kezelőszervek funkcióit, továbbá a képernyő mozgatási lehetőségeit (kivéve, hogy a magasságállítás és döntés tartománya kicsit más: 130 mm, illetve -3…+21 fok). A konstrukció masszív és stabil, messze megfelel az on-set felhasználáshoz is.

Az OSD felépítése és kezelése szintén nagyon hasonló. Magában a menüben persze több apró különbség van, pl. hogy a „natív” beállítást itt Standard-nak nevezték el, nem pedig Native-nak, mint a 32”-es változatnál, ami persze a lényegen nem változtat. Egy másik fontos különbség, hogy a HDR presetek közül hiányzik a Dolby Vision lehetőség. Ez érthető, tekintettel arra, hogy bár a PA24US képes értelmezni a HDR jelet, és az ASUS mapping algoritmusa segítségével igyekszik is korrekt módon megjeleníteni, a HDR képességei azért elmaradnak a nagy testvér tudásától.

A csatlakoztatási lehetőségek kicsit szintén eltérnek, főleg abban, hogy a PA24US-en megtalálható az említett 12G-SDI bemenet, amely a professzionális videós/digitális filmes világban széles körben használt interfész a 4K/60 Hz-es jelek átviteléhez. Egy másik különbség, hogy mivel csak egy USB-C port van, nincs lehetőség a daisychain-re. Ez a port azonban ugyanúgy tudja a DP Alt Mode-ot és a PD-t, a kiadott tápláló teljesítmény 80 W. A csatlakozófelület a következőképpen néz ki:

A csatlakozók balról jobbra: fejhallgató-kimenet (3,5 mm-es jack), 2 db HDMI 2.0, DisplayPort 1.4, USB-C (DP Alt Mode), 2 db USB(A) 3,2 Gen 1

A képernyő

Az ebben méretben szokatlanul nagy, 4K-UHD felbontású panel matt felületű, nagyon kis tükrözéssel. Fontos különbség a PA32UCXR paneljéhez képest, hogy a háttérvilágítás itt edge-lit típusú, ami azt jelenti, hogy a megvilágító LED-ek a panel szélein helyezkednek el, a képfelület kielégítő homogenitását pedig egy fényvezető réteg biztosítja a panelen belül.

Elvileg egy ilyen panel esetében is lehetséges egy korlátozott, kis zónaszámú helyi fényerő-szabályozást (local dimming) kialakítani, de közelebbi vizsgálataink azt mutatták, hogy itt nem ez a helyzet. Egy professzionális monitornál ennek nem is lenne sok értelme, mivel a kis zónaszámú local dimming nagyon észrevehető „mellékhatásokkal” jár. Nagy zónaszámú local dimminges háttérvilágítás csak akkor valósítható meg, ha a panel teljes felületén mini-LED-eket helyeznek el (lokálisan szabályozott direct LED háttérvilágítás). A PA32UCXR ilyen panelt tartalmaz, a zónák száma 2304. A most vizsgált monitornálazonban a tervezők megmaradtak a hagyományos (nem mini-LED) háttérvilágítású IPS panel mellett.

A képen belüli szimultán kontraszttehát nem szabályozható a háttérvilágítást adó LED-ek lokális vezérlésével. Az ún. szekvenciális kontraszt(beleértve a statikus kontrasztot is, amikor a teljes képernyőn a fehér és a fekete szinteket egymás után mérjük, hiszen nem is lehet másként) azonban sikeresen befolyásolható, éspedig egy követő szabályozással (global dimming). Részletesebben erről itt olvashat az érdeklődő olvasó. Ez sok monitoron megtalálható, aktiválható vagy deaktiválható, és a PA24US esetében a sebessége állítható három fokozatban (Fast, Medium, Gradual).

Mindennek természetesen csak mozgókép esetében van jelentősége. Érdekesség, hogy a menü ugyanazt a funkciónevet (DynamicDimming) használja a local dimminges PA32UCXR és a local dimming nélküli PA24US esetében, holott az utóbbi valójában az AsusASCR nevű funkcióját (AsusSmartContrast Ratio) alkalmazza. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a gyártó meglehetősen kifinomult algoritmust rendelt hozzá ehhez a funkcióhoz. A DynamicDimming SDR jel és HDR jel esetében is be- vagy kikapcsolható, de az utóbbi esetben a deaktiválás alacsony kontraszt-átfogáshoz vezet (lásd a HDR megjelenítésről szóló szakaszt).

A monitort szokás szerint a gyári paraméterekre resetelve, Standard („natív”) beállításban megmértük a natív színtartományt és az átlagos gammát, továbbá aColorChecker Classic színek pontosságát. Az eredmény a következő volt:

Felső ábra: a piros háromszög mutatja a mért natív színtartományt, a zöld az sRGB, a kék a dci-P3, a lila pedig az Adobe RGB referenciát. Középső ábra: a mért átlagos gamma – itt a zöld görbe felel meg a 2,2-es referenciának, amely láthatóan jó egyezést mutat a mért karakterisztikával. Alsó ábra: a 24 ponton mért színpontosság. Az átlagos ΔE = 0,6 nagyon jó érték, de az 1,5-es maximum is gyakorlatilag észlelhetetlen

Ami a képernyő homogenitását illeti, a UniformityCompensation-t aktiválnunk kellett, ha a monitor rendeltetése alapján elvárható egyenletességet akartunk kapni a képernyő teljes felületén, a színhőmérséklet és a fénysűrűség esetében is:

A UniformityCompensation bekapcsolása mindenképpen csökkenti az éppen beállított fényerőt, ez minden olyan monitornál így van, ahol lehetőség van a homogenitás javítására. A HDR presetekben azonban ez a funkció – a maximális fényerő követelménye miatt – ki van szürkítve, aminek következménye azonban a némileg gyengébb homogenitás.

Standard módban a maximális mérhető fénysűrűség 315 nit, de más módokban ez nagyobb lehet, HDR10-ben 700nitfölötti (jóval meghaladva a specifikáció szerinti 600 nitet), HLG HDR-ben pedig kb. 410 nit – a HDR módokban 10%-os fehér mintán mérve. A statikus on/off kontrasztarány alapesetben 850-1000:1, ami kikapcsolt DynamicDimming mellett értendő. Aktivált DynamicDimming mellett ugyanez a (nem szimultán) kontraszt meghaladhatja a 30.000:1 értéket (HDR10).

SDR presetek mérési eredményei

A Standard gyári beállítás pontossága (lásd fentebb) reménykeltő a többi presetet illetően is. Mint ahogy a PA32UCXR esetében, itt is megmértük a fontosabb SDR preseteket, különös tekintettel a monitor rendeltetését tekintve elsődleges Rec.709 és DCI-P3 beállításokra. A HDR-ről a következő szakaszban beszélünk.

A Rec.709 a HD videóhoz rendelt színszabvány. A színegyensúly és a gradáció mérési eredményei a Rec.709-es presetben, illetve emulációban kielégítően pontosak, messze jobbak, mint az átlagos PC monitorok hasonló adatai (átlagos színhőmérséklet: 6445 K, átlagos gamma: 2,304, átlagos ΔE2000 = 2,3). A színtartomány lefedettsége 94,1%-os, ez kétségtelenül lehetne kicsit nagyobb, ha azt nézzük, hogy a panel natív színtere 100%-ban lefedi az sRGB referencia-színteret(amely ugyanakkor, mint a Rec.709-é).

A belső színek (ColorChecker Classic) pontossága ennek ellenére meglepően pontos – és igazából ez a fontos:

A színtartomány belsejében a színek átlagos hibája ΔE = 1,22, amiben a telítettebb vörös és zöld eltérése jelentkezik nagyobb súllyal

A gyári állapotot az integrált szenzorral újra kalibrálva valamit még javultak az értékek, de alapvetően a tendenciák nem változtak. Ha valaki ezzel a monitorral tartósan Rec.709-ben dolgozik, érdemes megfontolni a pontosabb kalibrálást valamelyik User módban.

A DCI-P3 presetben két út kínálkozott: a DCI-P3 Theater választása kb. 6300 K színhőmérséklettel, 48 nit szabványos fénysűrűséggel és 2,6-os gammával, vagy a P3 D65 választása 6500 K színhőmérséklettel, tetszőleges fénysűrűséggel és 2,2-es gammával. Mivel a „mozis” szabvány ma már sok szempontból túlhaladott, a méréshez az utóbbi változatot választottuk. Az eredmények elfogadható hibahatáron belül hozták az elvárt pontosságot: 6441 K, gamma = 2,236, átlagos ΔE2000 = 1,3. A belső színpozíciók szintén a helyükön voltak, ΔE = 1,5 pontossággal:

Amit a presetekkel kapcsolatban még érdemes megjegyezni, hogy a megengedett változtatások, módosítások száma és mértéke presetenként eltérő. A „legszigorúbb” beállítás az sRGB, ahol pl. a színhőmérséklet, a fényerő, a gamma stb. gyárilag fixálva van, nem módosítható, a Saturation és a Hue funkciók ki vannak szürkítve stb. A leginkább megengedők a Standard és a User módok, de pl. a 2,2-es gamma a User módokban is rögzítve van.

A használati útmutatóban egy részletes táblázat tartalmazza a lehetőségeket: https://dlcdnets.asus.com/pub/ASUS/LCD%20Monitors/PA24US/PA24US_English.pdf?model=PA24US

HDR megjelenítés

A kijelzőkkel szemben támasztott HDR követelmények egyrészt függenek attól, hogy a legelterjedtebb HDR10-ről, a műsorszórásban alkalmazott HLG HDR-ről, vagy a gyakorlatban ritkán szükséges, maximalista Dolby Vision-ről van-e szó. Másrészt ki tudunk emelni néhány különösen hangsúlyos jellemzőt, amelyeket elérendő célként megfogalmazhatunk, de a gyakorlatban kisebb-nagyobb kompromisszumot kell kötnünk.

A korrekt HDR megjelenítéshez az elsődleges tulajdonságok talán a következők: az elérhető maximális fényerő, a nagy szimultán (képen belüli) kontraszt, a korrekt elektrooptikai átviteli függvény (EOTF, lánykori nevén gamma) és a széles színtér (ideális esetben a Rec.2020 szabványnak megfelelő, de ezt egyetlen mai monitor sem tudja elérni, még a speciális stúdiómonitorok sem). A különféle szabványok és ajánlások más és más igényeket fogalmaznak meg.

Rövidre fogva: a PA24US a széles színtér követelményének megfelel, mivel a konvencionális elvárás a DCI-P3 színtér 90%-nál nagyobb lefedettsége, és a monitor ezt túlteljesíti. A ColorChecker színeit megmérve szintén teljesen kielégítő eredményt kapunk. Fénysűrűségben a monitor némileg alatta marad a szokásosan (a HDR10 esetében) elvárt legalább 1000 nitnek, viszont a saját tartományán belül elég pontosan hozza a szabványos PQ EOTF átviteli függvényt.

Felső ábra: a maximális fénysűrűség a növekvő méretű fehér téglalapokon. A szabványos 10%-os mérőmintán kb. 715 nit, az 50%-os mintán kb. 767 nit mérhető. Az eloszlás aktivált DynamicDimming mellett mutat ilyen képet. Középső ábra: Az EOTF és a fénysűrűség ideális, ill. mért menete a relatív képjel függvényében (sárga görbe, ill. szürke görbe). A kapott eredmény nagyon jó, kivéve a legalsó tartományt. Alsó ábra: A ColorChecker Classic színpontok pozíciója a Rec.2020 színtéren belül  

Ami némileg problematikus, az a dinamikatartomány (a képkockán belüli szimultán kontraszt) kérdése. Ezt a témát DynamicDimming-gel kapcsolatban fentebb már körbejártuk. A lényeg az, hogy szubjektíve ütős HDR képet kapunk ugyan – mivel a maximális fényerő nincs túl messze az 1000 nittől, a színtartomány kellően nagy, a felbontás és a pixelsűrűség hatalmas, továbbá a luminancia-mapping algoritmusa is gyakorlatilag tökéletes –, ám a képkockán belüli nagyobb szimultán kontraszt hiányolható.

Kalibrálási kérdések és javaslatok

A példásan gondosan elvégzett gyári beállításoknak köszönhetően a legtöbb preset használható úgy, ahogy van. Legalábbis bizonyos ideig, mivel intenzív használat mellett időről időre szükséges az utánállítás. A rendszeres kalibrálást a legcélszerűbb az integrált színmérő szenzorral elvégezni, aminek részleteit a PA32UCXR tesztjében bemutattuk. A kalibrálás a menüből manuálisan indítható, ill. az automatikus kalibrálás időzítése a menüben beállítható.

A PA24US – több más ProArt monitorhoz hasonlóan – hardveresen kalibrálható, így a képjellemzők nem függenek a PC grafikus kártyájának vagy az operációs rendszernek a „szeszélyeitől” (mint a szoftveres kalibrálás esetében), csupán a monitor öregedésétől, paramétereinek változásaitól.

A beépített szenzorral való önkalibráláshoz nem kell semmiféle szoftvert telepíteni, a szenzor, a belső szoftver és a kalibrálási értékeket tároló IC integrált egységet alkot. A kalibrálás ez esetben a gyári állapotot állítja vissza, az eredetileg meghatározott preset értékekkel. Amennyiben több lehetőséget szeretnénk (a célértékeket nagyobb szabadsággal szeretnénk megválasztani), telepíthetjük az ingyenesen letölthető AsusProArtCalibration szoftvert, amely mind a beépített szenzorral, mind külső színmérő műszerekkel együttműködik. Ezt a szoftvert vázlatosan bemutattuk az előző tesztünkben.

További lehetőség két professzionális kalibráló szoftver valamelyikének használata. Az egyik a Calman (Portrait Displays), a másik a ColorSpace (LightIllusion). Mindkettő közvetlenül alkalmas a hardveresen kalibrálható AsusProArt monitorok kalibrálására.

Végül természetesen a hagyományos módon, szoftveresen is kalibrálható a PA24US, csak ennek nincs különösebb értelme, hiszen ezzel a monitor egyik legelőnyösebb tulajdonságát nem használjuk ki.

Összegzés

Mivel professzionális monitorról van szó, a vizsgálatok és az értékelés is szigorúbb a szokásosnál. A PA24US videós/filmes munkára való alkalmasságát – egyebek mellett – nagyban segíti, hogy a panel egyszerre nagy felbontású és nagy pixelsűrűségű. Különlegessége, ami kifejezetten mutatja az elsődleges rendeltetést, az AV világban „őshonos” SDI bemenet alkalmazása.

HDR módokban a korrekt megjelenítés követelményei túlnyomórészt teljesülnek, a gyártó mapping algoritmusa láthatóan és mérhetően jól végzi a dolgát. Amiben hiányérzetünk volt, az a háttérvilágítás mini-LED-eket mellőző megoldása, bár a képen szubjektíve ez ritkán zavaró, ha a kifinomult (az idő dimenzióban választható sebességgel működő) fényerő-szabályozást aktiváljuk.

Az SDR módokban a monitor gyakorlatilag hibátlannak mondható, az emulációk sok tekintetben nagyon pontosak. A presetek gyárilag kalibráltak, de a készülék a beépített szenzorral vagy külső műszerrel bármikor újra kalibrálható. Nemcsak az Asus saját szoftvere, hanem a Calman vagy a ColorSpace is használható a hardveres kalibráláshoz.

Értékelés

Ami tetszett

• 4K-UHD felbontás, hatalmas pixelsűrűség
• Hardveres kalibrálás lehetősége
• Integrált színmérő szenzor az „önkalibráláshoz”
• A gyári presetek többsége példásan pontos
• 12G-SDI bemenet a filmes/videós munkához
• Kellően széles színtartomány a HDR megjelenítéshez

Ami kevésbé tetszett

• Az egyéként kiváló IPS panel nem mini-LED-es háttérvilágítású
• A maximális fényerő HDR-ben ugyan nagy, de nem éri el az 1000 nitet
• A panel nagy színtartománya lehetővé tenné a pontosabb alapszíneket a HDR presetekben és némelyik SDR presetben

A monitor tesztelését a monitorinfo.hu munkatársai végezték.