Samsung OLED S27DG600SU teszt

A Samsung legújabb Odyssey G6 OLED gaming monitora méretben az eddigi legkisebb, tudásban viszont – a játék szempontjából – talán a legjobb. A 27”-es készülék felbontása ugyan „csak” QHD, maximális frissítési frekvenciája azonban 360Hz, ami jelenleg még ritkaság az OLED monitorok mai választékában is.

Mondanunk sem kell talán, hogy ez az OLED monitor QD-OLED panellel készült – ami a Samsung által kifejlesztett, saját sikeres OLED technológiájának eredménye. A konkurens LG más utakon jár, technológiája az ún. WOLED, amely meglehetősen különbözik a Samsungétól, mint arról már többször beszéltünk. Az OLED televíziók és monitorok piacát jelenleg ez a két technológia uralja. Mindkettőt részletesen bemutattuk egy korábbi tesztünkben, éspedig a Samsung Odyssey OLED G8-as, 34”-os, 21:9 formátumú monitor tesztjében.

A képernyőről, illetve annak kis felületéről – fehér jellel meghajtva – készítettünk egy szuperközeli felvételt, amely természetesen megmutatja a QD-OLED struktúrát, illetve az RGB szubpixeleket. Mint arról már korábban volt szó, valójában a képjel komponenseivel vezérelt „fehér” OLED szubpixelek gerjesztik az RGB quantum dot szubpixeleket, így előállítva az alapszíneket. Más szóval, a képernyőn a színes RGB kvatumszemcséket látjuk világítani. 

Közelkép a képernyő szubpixel-struktúrájáról

Főbb gyári adatok – Samsung Odyssey OLED S27DG600SU

• Képernyő: 27”-es OLED panel
• Képformátum: 16:9
• Natív felbontás: QHD (2560 x 1440 pixel)
• Fényerő: kb. 250 nit
• Kontrasztarány (tipikus): 1 000.000:1
• HDR: HDR10+
• Válaszidő (GtoG): 0,03 ms
• Színmélység: 10 bit (FRC nélkül)
• Színtér lefedettsége: a DCI-P3 99%-a
• Betekintési szög: 178/178 fok
• Frissítési frekvencia: max. 360 Hz natív
• Dinamikus szinkron: FreeSync Premium Pro
• Méretek: 611,7 x 554,2 x 263,5 mm (állvánnyal együtt)
• Tömeg: 6.9 kg (állvánnyal együtt)
• VESA szerelési kompatibilitás: 100 x 100 mm

Kivitel, kezelés

Már a kicsomagoláskor észrevehető, hogy az OLED panel rendkívül vékony, így az elektronika is kevesebb helyet foglal el, mint általában az LDC monitorok esetében. A hátlapon itt sem hiányzik a gamer monitorokra jellemző, ezerféleképpen beállítható, a menüből ki/be kapcsolható díszítő LED-fény, bár méretét tekintve visszafogott, és csak a hátoldalon világít.

A képernyő egyébként mindenféle beállítási lehetőséggel el van látva (magasságállítás, döntés, elfordíthatóság, továbbá portrait állásba forgatás vagy pivot). A vékony panelnek tudható be, hogy a különféle csatlakozókat kényelmesen, a panel síkjával párhuzamosan lehet elérni, ellentétben az LCD monitoroknál szokásos megoldásnál, ahol a legtöbbször a kábeleket alulról kell beleszenvedni a portokba.

Mint képünkön látható, a tápcsatlakozón át 24 V egyenfeszültség (adapter) táplálja a monitort. A PC kimeneti jelet a Display Portba vagy a két HDMI port egyikébe csatlakoztathatjuk, az adatkapcsolatot pedig az USB upstream és downstream portok teszik lehetővé. Ezek mellett van még egy USB szervizport is a monitoron.

Képünk bal oldalán látható a fő, egyúttal egyetlen kezelőgomb, amely nyomogatható, és négy irányban billenthető. Ha megnyomjuk, választhatjuk a főmenüt, a kívánt bemenetet, a PIP beállítását vagy a kikapcsolást. Bekapcsolni úgy tudjuk a monitort, hogy a gombot kb. 3 másodpercig lenyomva tartjuk.

A menürendszer

Az S27DG600SU menüszerkezete az Odyssey monitorok jól bevált menürendszerével azonos. Az OSD hat almenübe csoportosítja a különféle jellemzőket, és azok beállítási lehetőségeit:

Az első almenü természetesen a Game, azonban a szolgáltatások közül értelemszerűen kimaradt a válaszidő (Response Time) – tulajdonképpen az overdrive állításának lehetősége -, mivel az OLED esetében erre nincs szükség az eleve az LCD-nél legalább egy nagyságrenddel kisebb válaszidő miatt. Az perszenem teljesen zárható ki, hogy valamilyen overdrivet egy OLED monitorban is használjon a gyártó, de arra nincs példa, hogy még fokozatonkénti beállítás is legyen.A szokásosan Core Lighting nevű szolgáltatás itt az Infinity Core Lighting elnevezést viseli, nem tudni miért, hiszen a korábbi effekt-világítások is „végtelen” sok lehetőségeket kínáltak.

A Picture almenü tartalmazza a képminőséggel kapcsolatos összes jellemző beállítási lehetőségeit, méghozzá két külön lapon, ami első látásra nem nyilvánvaló.

A Picture Mode alatt találjuk az összes választható presetet, szám szerint tízet (Entertain, Graphic, Eco, Game Standard, RPG, RTS, FPS, Sports, Original, Custom). A szabványos fehérponthoz (D65) legközelebb álló két beállítás az Eco és az Original, a többiek némelyike több ezer fokkal is eltér a 6500 K-től. Ez azért nem jelent nagy gondot, mert bármelyik preset színhőmérséklete (színegyensúlya, RGB Balance) megváltoztatható a White Balance menüpontban. A színtér külön megválasztható a Color Space Settings pont alatt (Native, Normal, Auto). Reset után a monitor alapállapota a natív színtér, Eco mód, és 38-as pontnak megfelelő fényerő az 50-es fényerőskálán. Az alapbeállítást részletesen is megvizsgáltuk.

A fenti képen a HDR Tone Mapping már működik, mivel a kép készítésekor HDR jelet kapott a monitor. SDR jel esetén ez a menüpont (és néhány további) kiszürkítve marad.

A panel minősége

Az első 360Hz frissítési frekvenciájú OLED monitorok idén jelentek/jelennek meg a piacon. Az S27DG600SU mellett eddig két másik ilyen monitorról tudunk (Dell, MSI). Mindhárom modellben Samsung QD-OLED panel dolgozik, a képernyőméret 27”-es, a felbontás 2560 x 1440 pixel.

Vizsgált készülékünk panelje megfelel az elvárásoknak, amennyiben tudatában vagyunk annak, hogy az OLED panelek maximális fényereje közismerten nem éri el az LCD panelekkel megvalósítható maximumokat. Ismerjük azonban az OLED óriási előnyeit is: a gyakorlatilag végtelen nagy kontrasztarányt, az extrém alacsony válaszidőt, a széles színtartományt stb.

A frissítési frekvencia lehetséges értéke a maximális 360 Hz-en kívül lehet 240, 120 vagy 60 Hz is. Ha feltételezzük, hogy egy HDR játékhoz a maximumot szeretnénk kihozni a monitorból (360 Hz, QHD felbontás, RGB 4:4:4, 10 bit színmélység), akkora szükséges adatsebesség a tömörítetlen jel átviteléhez a forrás és a monitor között kb.53,5 Gbit/s. Ezt csak a DisplayPort 2.0 vagy 2.1-es port tudja, de a készüléken DisplayPort 1.4-es port van. A megoldás kulcsa a Samsung által már sok monitorban alkalmazott DSC (Display Stream Compression) feldolgozási képesség.

A DSC az elméletileg veszteséges, de gyakorlatilag veszteségmentesnek tekinthető – vizuálisan nem, vagy csak kivételesen észlelhető – tömörítést jelenti, azaz a jel tömörítve (és így kisebb sávszélességet/adatsebességet igényelve) halad át a forrás és a bemeneti port között. Ha megelégszünk a 240 Hz frissítéssel, akkor a HDMI 2.1-es porton, 120 Hz esetében pedig a DP 1.4-es porton használva a monitort, egy izmos, de a mai izmos kártyáknál gyengébb (viszont jóval olcsóbb) kártya is ki tudja hajtani a monitort DSC nélkül. Persze a profi gamerek számára pont a 360 Hz jelenti az újdonságot, ehhez viszont tényleg azerős, és DSC-képes videokártyák valamelyikére van szükség.

Ha már fentebb a színtartományt emlegettük, nézzük, hogy milyen eredményt hoztak az első mérések, amelyeket az alapállapotba állítás (reset) után végeztünk el. Az ehhez tartozó képi mód az Eco, a színtartomány a panel natív színterének felel meg, a fénysűrűség a 38-as osztáson áll (kb. 210 nit).

A monitor színtartománya gyakorlatilag teljesen lefedi a DCI-P3 referencia-színteret, ami a HDR megjelenítéshez különösen előnyös

A gamma széles határok között állítható, de erre nem volt szükség, mert középállásban éppen az elvárt 2,2-es átlagos értéket hozta (ez persze csak a standard dinamikatartományra vonatkozik, HDR-ben mások a követelmények).

A panel betekintési szöge nagyon nagy, az OLED panelek majdnem teljesen Lambert-felületként viselkednek, azaz mindegy, hogy milyen szögből nézzük őket, a fényerő, a kontraszt és a színek nem változnak észrevehetően. A képernyő felülete a „nagyon matt” kategóriába tartozik, minimális tükrözéssel.

Fontos kérdés a panel uniformitása (homogenitása), azaz, hogy a fénysűrűség és a színhőmérséklet milyen mértékben eltérő a képernyő különböző pontjain. Néhány OLED monitor tesztelése után nyugodtan kijelenthetjük, hogy a helyzet általában is lényegesen jobb, mint az LCD paneleknél, és ez erre a panelre is igaz. Lássuk a mérési eredményeket:

A fénysűrűség maximális eltérése 3% (felső ábra), a színhőmérsékleté pedig ΔE = 1,6. Ezek az értékek kiválónak mondhatók, különösen, ha a hasonló méretű LCD monitorokhoz hasonlítjuk őket

Fényerő, kontraszt, színjellemzők

Kezdjük a kontraszttal, mert ez a legkönnyebb: más OLED képernyőkhöz hasonlóan a kontrasztarány gyakorlatilag végtelen nagy, az érzékelhető kontrasztot világos környezetben a reflexió kis mértékben csökkentheti (de ez már nem magának a panelnek a kontrasztja).

A mért maximális fényerő SDR-ben (100%-os fehér felületen mérve) 252,6 nit volt, ami megfelel a specifikációnak. HDR-ben a bevett módszer szerint a képernyőfelület 10%-ának megfelelő fehér mintán mérünk, és ebben a monitor jól teljesített a kb. 470 nit fényerővel (részelesebben lásd a HDR-ről szóló szakaszt).

A színtartomány közelítő mérését elvégeztük (lásd fentebb), de ez a belső színek pozícióit nem mutatja, és erre kíváncsiak voltunk. Ezért a natív Eco módban elvégeztünk egy szoftveres kalibrálást/profilozást, amelyből látható a kalibrálás előtt és utáni állapot. A megcélzott színtér esetünkben értelemszerűen a DCI-P3 volt D65-ös fehérponttal. Az eredmény itt látható:

A kalibrálás előtti színtartomány (felső kép)jóval nagyobb terjedelmű, mint a referencia-színtér, viszont a belső színek telítettsége nagyobb a szabványosnál (a teljes hiba azonban nem túl nagy, ΔE = 3,53). Profilozás után a ColorChecker színpontjai a helyükre kerülnek (alsó kép), a hiba ΔE = 0,71-re csökken. A színegyensúly szintén nagyon jó pontosságot mutat, a kalibrálás előtt a szürkeskála átlagos hibája 1,64, utána pedig 0,56. A fényerő eközben 211,7 nitről 204,4 nitre csökkent, ami elhanyagolható

Reszponzivitás, válaszidő

A monitorok rezponzivitását vagy reagálási képességét az ún. input lag határozza meg (NEM tévesztendő össze a beviteli perifériától a képig tartó, ugyanilyen néven emlegetett teljes késleltetéssel, ami a perifériák késleltetésétől, a konkrét játéktól, a beállításaitól, a PC és a grafikus kártya teljesítményétől, beállításaitól stb. is függ). A digitális kijelzők esetében három fő forrása van a késleltetésnek: a pixel-válaszidő (RT), a mozgókép-válaszidő (MPRT) és a járulékos elektronikus késleltetés (ez utóbbi a gaming monitoroknál általában elhanyagolható).

A vizsgált monitor minimális MPRT ideje a legnagyobb frissítési frekvencián 1/360 Hz = 2,777…, kereken 2,8 ms, ami rendkívül jó érték a 60 Hz-es frissítéshez képest (16,7 ms). Persze egy játék aktuális képkockaszámával – ha az adaptív frissítést aktiváljuk – a frissítési frekvencia és így az MPRT is kockáról kockára változik. A „sample and hold” elven működő kijelzőknél valójában az MPRT egy képkocka láthatóságának ideje, aminek a gyorsan mozgó objektumok mozgás-elmosódására van döntő hatása.

A kritikus kérdés végül a pixel-válaszidő nagysága, mert ez az LCD monitorok esetében, az IPS és VA paneleknél tipikusan néhány milliszekundum, a TN paneleknél 1 ms körüli vagy néha ez alatti. Ezzel szemben az OLED panelek pixel-válaszideje bőven 1 ms alatt van. A gyártók általában néhány század milliszekundumot adnak meg, a mérések szerint inkább átlagosan néhány tizedre lehet számítani, különösen, ha nem a 10%-90% közötti, hanem a teljes, 0%-100% közötti átmenet idejét nézzük. Szokásos közelítő módszerünkkel (nagysebességű videofelvétel elemzése) megmértük a válaszidőt különböző színátmenetekre (amelyek adott GtoG átmeneteket reprezentálnak). Ezek az idők az OLED esetében sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint az LCD paneleknél. Ezért az általunk mért négyféle átmenet közül bármelyiket megadhatjuk. Alábbi képünk a vörös-sárga átmenet mutatja:

A vörös-sárga átmenet (illetve az ennek megfelelő szürke-szürke átmenet) ideje elég jól megbecsülhető a kép alapján: kb. 0,3 ms. Ez a legigényesebb gamerek elvárásait is kielégíti

HDR megjelenítés

Az OLED monitorokat a VESA külön kategorizálja, nevezetesen a DisplayHDR True Black 400, 500, illetve 600 osztályba sorolja. A hangsúly itt a „True Black” jelzőn van, ugyanis az LCD-re, illetve az OLED-re más HDR követelmények vonatkoznak. Az OLED fényereje ugyanis – mint utaltunk rá – korlátozott, az elvárható maximum, 10%-os fehér mérőmintát feltételezve*a legfelső kategóriában 600 nitnél nagyobb kell legyen, míg az LCD monitoroknál ez a határ 1400 nit.

*Valójában a VESA szerinti követelmény pontos szövege: „8% Center Patch Test Luminance with 2% APL Background – Minimum Luminance Level (cd/m²)”

A fentiek szerinti mérés alapján HDR beállításban az S27DG600SU legnagyobb fényereje 470 nit körüli, vagyis a DisplayHDR True Black 400-as kategóriába sorolható, bár a specifikációból ez nem derül ki.

Más szempontból ez a monitor, és más OLED monitorok és televíziók is messzemenően kielégítik a HDR elvárásokat, nevezetesen az óriási dinamikatartomány (kontraszt) és a DCI-P3-at megközelítő színtér igényét. A vizsgált monitor színtartománya lefedi a P3-as referenciát, a kontrasztarány pedig gyakorlatilag végtelen nagy.

Meg kell azt is jegyeznünk, hogy a 10%-nál kisebb mintákon a vizsgált készülék – bizonyos beállításokban – képes nagyobb fénysűrűséget produkálni. Ez akkor áll fenn, ha a Peak Brightness menüpontban a High opciót választjuk. Pl. 1%-1,5%-os méretű felületen a max. fényerő 1000 nit fölött van, 5%-nál 650 nit körüli:

Ez azt jelenti, hogy az apró fényes képrészleteket a monitor képes a HDR10-nek megfelelő fényességgel megjeleníteni. Ha alacsonyabb fokozatba tesszük a Peak Brightness-t, akkor a nagyon kis felületeken max. 550 nit körüli, illetve az eredetileg mért 470 nit körüli értéket tudja produkálni.

Van még egy érdekesség a HDR-rel kapcsolatban. A HDR Tone Mapping kétféle lehet: Static és Active. Feltételezhető, hogy az előbbi a statikus metaadatok, az utóbbi pedig a dinamikus metaadatok (HDR10+) kezelésére vonatkozik. A HDR10+ a Samsung „kedvenc” HDR formátuma, de HDR10+-ban készített videókkal, játékokkal ritkán találkozunk. HDR10 jelet nézve a Static és az Active között nincs számottevő különbség, leszámítva, hogy a középtartomány az Active beállításban kissé világosabb (ami nem különösebben kívánatos, tekintve, hogy a fényerő a Static beállításban is nagyobb a kelleténél, ha a szabványhoz ragaszkodunk).

HDR-ben a PQ EOTF a referencia „gamma” (felső sárga karakterisztika). A monitor tone mapping-je ezt az ábrán látható mértékben közelíti meg, vagyis a teljes középső tartomány valamivel világosabb lesz. Az alsó ábra ezt még érzékletesebben mutatja, a fénysűrűség változását a normalizált jel nagyságának függvényében szemléltetve

Visszatérve a színtartományra, HDR-ben a DCI-P3 (pontosabban a hozzá nagyon közeli UHDA-P3)lefedettségét mérve a következő eredményt kaptuk:

Mind az 1931-es x-y, mind az 1976-os u-v színdiagramon néhány tized százalék híján teljes a P3-as színtér lefedettsége.

Csupán a monitor HDR minőségének szemléltetésére bemutatunk egy kockát a Shadow of Tomb Rider játékból. A játék fejlesztőinek már évekkel ezelőtt kiválóan sikerült a HDR változat elkészítése (bár ez SDR módban természetesen nem látszik igazán).

Védekezés a beégés ellen

Írásunk végén érdemes szót ejteni az OLED képernyők Achillesz-sarkáról, a beégésről (burn-in), illetve enyhébb formájában a statikus képrészletek nyomának időleges vagy tartósabb megmaradásáról a képernyőn (imageretention). A gyártók természetesen mindent megtesznek, hogy ez ellen a jelenség ellen védekezzenek, és ha lehet, teljesen kiküszöböljék. Az idők során a kombinált módszerek rengeteget fejlődtek, és a legújabb OLED képernyők esetében talán már megközelítik az ideális megoldást.

A két nagy OLED-monitor gyártó részben hasonló, részben eltérő módszereket alkalmaz (ebben is versenyhelyzet van). Ezeknek a védelmi funkcióknak egy része automatikusan és/vagy a menüből kézzel indítható módon működik, legalábbis az LG OLED-védelmi rendszerére ez a jellemző, mint azt az Ultragear 27GR95QE tesztjében bemutattuk (a kép tologatása, a kép elsötétítése, a kép „tisztítása” és a „pixeltisztítás”, bármi is legyen e két utóbbi eljárás mögött).

A Samsung a vizsgált modellnél a jelek szerint a védelmet teljesen automatizálta, mert a menürendszerben nem találtunk be- vagy kikapcsolható, illetve kézzel indítható védelmi funkciót. Annyi észlelhető, hogy amennyiben néhány percig a monitor semmilyen aktivitást nem érzékel, akkor a fényerőt jelentősen csökkenti. Bizonyosak voltunk azonban abban, hogy ez nem a teljes védelmet jelenti.

Időközben megvilágosító tájékoztatást kaptunk a gyártótól: a Samsung az OLED Safeguard+ nevű komplex technológiát használja a beégés megelőzésére. Ennek első számú és legfontosabb eleme a dinamikus hűtőrendszer (Dynamic Coolong System), amely a képernyő bizonyos részének magas hőmérsékletét – amely beégést okozhat – észlelve úgy hűti le a képernyőt, hogy annak fényereje nem változik. Erre az ún. pulzáló hőcserélő csőrendszer (Pulsating Heat Pipe) alkalmas.

Ez azonban nem minden. A védelmi rendszer további elemei a következők:

1) Thermal Modulation System. Ez úgy működik, hogy egy algoritmus előre jelzi a felületi hőmérsékletet, és automatikusan leszabályozza a szükséges szintre. 2) Logo & taskbar detection. Ez a módszer még a plazmaképernyők idejéből ismerős: a statikus képi elemek fényerejét csökkenti automatikusan. 3) Screen Saver: 10 perc inaktivitás után a képernyő automatikusan és radikálisan csökkenti a fényerőt, amely azután bármilyen aktivitás esetén visszaáll az eredeti állapotba (ezt észleletük mi is a tesztelés során).

Összegzés

A tesztelt monitor bizonyítja, hogy az OLED is képes az LCD-hez hasonló, magas frissítési frekvenciák elérésére. A 360 Hz valószínűleg még nem a vége a történetnek, bár meg kell jegyeznünk, hogy általános vélekedés szerint a 240 Hz fölötti frissítési frekvenciáknak valószínűleg csak a kiválasztottak (világszinten játszó gamerek) számára van plusz hozadéka.

Az OLED másik nagy előnye a gamerek számára, hogy addig nem sejtett mértékben sikerült leszorítani a pixel-válaszidőt, és ez ennél a monitornál is megvan. A közelítőleg mért 0,3 ms ugyan nagyobb a specifikáció szerintinél, de ennek semmiféle hátránya nincs a játékban.

A Samsung QD-OLED technológiája egyre sikeresebbnek tűnik, jelenleg minden elérhető 360 Hz-es monitor ilyen panelt tartalmaz. Ha a színeket nézzük, szintén nem találunk kifogásolni valót (kivéve, hogy a presetek nincsenek jól beállítva gyárilag, de ez utólag korrigálható). A monitor színtartománya abszolút megfelel a HDR kijelzőkre elfogadott lefedettségnek, és egyébként is nagyon szép és kontrasztos a HDR megjelenítés. Azt el kell fogadnunk, hogy (egyelőre) az OLED-nek a fényerőt tekintve megvannak a korlátai.

Mivel a monitor DisplayPort-ja 1.4-es, nem pedig 2.1-es, a nagy frissítés teljes kihasználásához mindenképpen olyan grafikus kártyára van szükség, amely – egyebek mellett – tudja a DSC néven emlegetett tömörítést. Erre oda kell figyelni a kártya kiválasztásakor.

Értékelés

Ami tetszett

• Kiemelkedő jellemzők a gyors játékokhoz (nagy frissítési frekvencia, elhanyagolható pixel-válaszidő)
• Kiváló feketék (műszerrel nem mérhető nagyságú kontraszt)
• DCI-P3 színek
• Szép HDR megjelenítés
• Egyszerű kezelhetőség

Ami kevésbé tetszett

• A gyári presetek közül jónéhány erősen pontatlan (a felhasználónak kell átállítania)
• A maximális fényerő viszonylag alacsony
• A HDR tone mapping-on még lehetett volna finomítani

A monitor tesztelését a monitorinfo.hu munkatársai végezték.