Az új ProArt monitorok: Asus PA278QV és PA248QV

Az Asus ProArt családnak sokféle méretű, formátumú és rendeltetésű professzionális monitora van, és a kínálat egyre bővül. A januárban bejelentett, és Európában júniustól kapható PA278QV és PA248QV típusok kedvező árukkal hívták fel magukra a figyelmet. Kérdés, hogy az árukért mennyit nyújtanak? Ennek próbáltunk utánajárni a két készülék tesztelésével.

Mielőtt a részletekbe belemennék, nem árt vázlatosan tisztázni, hogy a méreten – és az ebből adódó fizikai különbségeken – túl miben különbözik egymástól a nagyobb és a kisebb változat. Mivel a formátum (a kép oldalaránya) is eltérő, a nagyobbik monitornál 16:9, a kisebbiknél 16:10, a látható képfelület nem teljesen arányos a méretváltozással. A natív felbontás QHD (2560 x 1440 pixel), illetve WUXGA (1920 x 1200) pixel. A maximális fénysűrűség sem ugyanakkora (350, illetve 300 nit), és a csatlakozófelület is némileg eltér. A PA248QV-n találunk egy analóg D-Sub bemenetet is a digitális csatlakozók mellett, de nincs DVI-D port, ami viszont van a PA278QV-n (Dual Link), és pluszban van egy mini DisplayPort is. Az egyéb eltérésekre (ha vannak) a közelebbi vizsgálatok fognak fényt deríteni.

Főbb gyári adatok
(a 24”-es monitor eltérő adatait zárójelben tüntettük fel)

• Képernyő átlómérete: 27” (24,1”)
• Képformátum: 16:9 (16:10)
• Paneltechnológia: IPS
• A képernyő felülete: non-glare, azaz „anti-glare”
• Háttérvilágítás: WLED, edge lit
• Natív felbontás: 2560 x 1440 pixel (1920 x 1200 pixel)
• Pixel osztásköz: 0,2331 mm (0,270 mm)
• Színmélység: 8 bit
• Színtér lefedettség: 100% sRGB, 100% Rec 709
• Kontrasztarány: 1000:1
• Maximális fénysűrűség: 350 cd/m2 (300 cd/m2)
• Válaszidő: 5 ms G2G
• Frissítési frekvencia: 60 Hz, 75 Hz
• Adaptív szinkron
• Mozgáselmosódás csökkentése: Rapid Rendering funkció
• Beépített hangszórók: 2 x 2 W
• Méretek: 615 x 382-532 x 226 mm (533 x 375-502 x 211 mm)
• Tömeg: 7,72 kg (6,1 kg)
• VESA rögzítés: 100 x 100 mm

Bemutatkozás

A következőkben a legtöbb megállapításunk mind a két típusra vonatkozik, illetve ha eltérés van, arra külön felhívjuk a figyelmet. Nem első alkalommal dicsérjük a vezető monitorgyártók jól eltalált ergonómiáját, és a precíz, stabil kivitelt. Ez így van az Asus ProArt család ezen tagjainál is. A három oldalon „keret nélküli” kivitel ma már szinte kötelező ebben a méretkategóriában.

Az állvány kivitele lehető teszi a képernyő magasságának állítását (150, illetve 130 mm), a döntési szög állítását kivételesen nagy szögben (-5…+35 fok), az oldalirányú elfordítást ± 90 fokos szögben, és a képernyőre merőleges tengely körüli elfordítást szintén ± 90 fokos szögben.

A kezelőgombokat és a jelzőlámpát a keret alsó, szélesebb részén, jobb oldalon helyezték el, és szokás szerint a be/ki kapcsoló gombtól balra eső öt nyomógombnak több funkciója van, attól függően, hogy már beléptünk-e főmenübe vagy sem. A menürendszerről később fogunk beszélni.

A PA278QV képcsatlakozói között csak digitális portokat találunk: HDMI 1.4-est, DVI-D-t, DisplayPort 1.2-est és egy mini DisplayPortot. Az USB 3.0 hub egy upstream és négy downstream portot foglal magába. Ezen kívül van egy analóg audiobemeneti és egy audiokimeneti (fejhallgató) csatlakozója (3,5 mm-es jack). A PA248QV-n a DVI-D és a mini DisplayPort helyett egy hagyományos analóg VGA bemenet van.

Felső kép: a PA278QV csatlakozói és főkapcsolója. Két további USB downstream port a ház oldalán található. Alsó kép: a 24”-es kisebb „testvér” csatlakozófelülete, amelyen szintén nem látható a két oldalsó USB downstream port

Az OSD menü

 A főmenübe belépve nyolc almenüt találunk (ProArt Preset, Blue Light Filter, Pro Art Palette, Image, Sound, Input Select, System Setup és Shortcut). 

Az első almenü a ProArt Preset, ahol a dedikált gyári beállításokon kívül két szabadon konfigurálható (a kalibráláshoz megfelelő) User 1 és User 2 felhasználói pont is szerepel az almenü 2. oldalán

Az elnevezések önmagukért beszélnek, kivéve talán a ProArt Palette almenüt, amely a képi és színbeállítások „beceneve”. Van benne (a 2. oldalon) egy Color menüpont is. Itt a színegyensúly beállításához mind a Gain, mind az Offset lehetőség szerepel (kétpontos színhőmérséklet-állítás), ezen kívül van egy hat-tengelyes színezet (hue) és egy hat-tengelyes telítettség (saturation) állítási lehetőség is. Említést érdemel még a Black Level pont is, ahol a helyes feketeszintet tudjuk beállítani, akár a 0-255 (PC), akár a 16-235 (videó) kódtartományú jel érkezik. A gamma hat fokozatban állítható, de gyári presetet választva automatikusan felveszi az ehhez tartozó értéket.

A harmadik almenü tartalmazza a szokásos kép- és színbeállító kezelőelemeket

A két új ProArt monitort ellátták adaptív szinkron támogatással is (Adaptive-Sync), amely 48 és 75 Hz között, és csak a HDMI és DisplayPort bemenetről aktív. Mind Free-Sync-es, mind G-Sync-es kártyával használhatók („G-Sync-kompatibilisek”) külön beépített G-Sync hardver nélkül. Az Adaptive-Sync és a ProArt Preset-ben található Rapid Rendering Mode nem használható egyszerre. Ez utóbbi csak 75 Hz-en aktiválható kikapcsolt Adaptive-Sync mellett, és kétféle beállításban valóban „rapid” módon csökkenti a mozgó objektumok LCD-re jellemző mozgáselmosódását. Hasznos funkció még a QuickFit, amellyel valós méretükben nézhetjük meg a nyomtatandó fotókat, illetve függőleges és vízszintes méretskála is a képernyőre varázsolható a módosításokhoz. Ezen kívül meg tudunk jeleníteni egy 3 x 3-as rácsmintát, amely segít a kompozíció beállításában.

A PA248QV menüje Image almenüje néhány plusz pontot tartalmaz az analóg bemenet miatt.

A képernyő

Ezek a monitorok is igazolták, hogy az IPS panel színei és betekintési szöge a három alapvető panelfajta közül a legjobbat hozzák. „Cserébe” viszont az IPS-nél a legnagyobb az ún. glow, azaz a kivilágosodás a képernyő szélei, ill. sarkai felé. Ez akkor lehet zavaró, ha oldalról nézzük a képernyőt, illetve ha középről nézzük, de viszonylag közelről, és mondjuk a monitorra „fekete” jelet küldünk. Van, akit az IPS-glow zavar, van, akit nem, de mindenesetre az IPS előnyei szerintem messze felülmúlják a hátrányait.

Egy másik fontosnak mondható tulajdonság a panel homogenitása (uniformitása), pontosabban ennek eltérése az ideálistól. Tökéletesen homogén panelt lehetetlen készíteni, ezért minden képernyőnél vannak kisebb nagyobb eltérések pl. a képernyő közepén mért fénysűrűséghez és színhőmérséklethez képest. Általában – a kivételesen precíziós és drága monitorokat leszámítva – a 10% körüli fényerő-eltérés, és a ΔE ˂ 3 színhőmérsékleti eltérés elfogadható. A PA278QV-nél 100 nit körüli fénysűrűség mellett megmértük a fényerő és a színhőmérséklet eloszlását a képernyő felületén.

A tesztelt példány uniformitása a képernyő felületén. A fénysűrűség eloszlása a képernyő felületén %-os értékben kifejezve, kilenc ponton mérve (felső ábra), továbbá a színhőmérséklet változása ΔE értékekben. A gyakorlatban ugyanazon típuson belül is más-más uniformitás mérhető.

Fényerő és kontraszt

A különböző gyári beállításokban (természetesen) különböző maximális fényerő (helyesen: fénysűrűség) mérhető. Mi teljes reset (All Reset) után a Standard default módot választottuk, amelyben a 100-as osztásig tolva a Brightness szabályzót, a mért érték 381,6 nit, ami meghaladja a specifikációban megadott 350 nitet. Az 50-es alapálláshoz 316,5 nit tartozik, ez persze a legtöbb esetben túl nagy a munkához (a környezeti megvilágítástól függően). Mivel az sRGB és a Rec.709 presetekhez gyárilag kb. 100 nit van hozzárendelve (és sRGB-ben ezen nem is tudunk változtatni), Standard módban is megnéztük, hogy ehhez milyen skálaosztás tartozik. Az eredmény a 9-es és a 10-es osztás között van (ez utóbbi 102 nit).

A PA248QV esetében is jóval nagyobb a maximális fényerő a specifikált 300 nitnél (359 nit), a minimális fényerő pedig 35,5 nit.

A statikus kontrasztarány úgyszintén függ a képi módtól, és attól, hogy kalibrálatlan vagy kalibrált állapotról van-e szó. A mért kontrasztarány 794:1 és 921:1 között mozgott, tehát valamivel kisebb a specifikációban megadottnál, de az eltérés szubjektíve nem különösebben feltűnő (a kisebbik monitornál valamivel nagyobb kontrasztot kaptunk, de az 1000:1-et nem egészen érte el). A PA248QV-nél a maximálisan elérhető kontraszt 983:1.
 

Adaptív szinkron, overdrive, motion blur csökkentés
 
Fő rendeltetése mellett a gyártó gondolt a gamerekre is, ami elég nyilvánvaló abból, hogy a monitor támogatja a FreeSync-es és G-Sync-es VRR (változó frissítési frekvencia) megoldásokat is. Ami gyakorlatilag inkább a FreeSync-et jelenti, de emellett „G-Sync-kompatibilis” is mindkét készülék, ami némileg korlátozott G-Sync támogatást jelent. A VRR tartomány 48-75 Hz, a monitort 60 Hz-ről 75 Hz-re kell átállítani.

Az overdrive a pixelekre adott feszültség „túlhajtása” nagyon rövid időre, amivel a válaszidő tetemesen csökkenthető, különösen az egymáshoz közeli szürkéről szürkére váltáskor a pixel állapotának változtatáskor minden frissítési ciklusban. E monitoroknál 0-tól 100-ig 20 osztásonként növelhető az overdrive (Trace Free menüpont). Ezek közül a legkisebb utánhúzás (válaszidő) a 60-as alapbeállításon és fölötte látható az ufo-teszten (https://www.testufo.com), viszont a 80-as és a 100-as beállításban megjelenik az inverz ghosting, ami nem különösebben kívánatos.

A mozgáselmosódás csökkentésének egyik eszköze a frissítési frekvencia növelése, ami ez esetben elég korlátozott (75 Hz), mivel nem a gamerek az elsődleges célcsoport. A másik – nagyon hatékony, de a fényerő csökkenésével együtt járó – módszer a háttérvilágítás aktív idejének rapid lerövidítése a frissítési ciklus alatt. Ha ugyanis a kép csak fel-felvillan a frissítési frekvencia ütemében, akkor az LCD működési elvéből következőn a mozgáselmosódás szinte teljesen eltűnik. Persze ennek is megvan az ára a fényerőcsökkenésen kívül. Az LCD monitor ugyanis ekkor CRT-ként viselkedik, és elveszítjük az LCD nagy előnyét, a villogásmentességet. A Rapid Rendering Mode-nak kétféle beállítása van, a Normal és az Advanced Mode. Az UFO-teszttel vizsgálva ezek között alig van észrevehető eltérés a mozgáselmosódás csökkentésében, a fényerő viszont Advanced beállításban sokkal feltűnőbben csökken. Vagyis inkább a Normal Mode használata javasolt.

Az sRGB és Rec.709 gyári beállítások

Ezt a két gyári presetet azért emeljük ki a sok közül, mert ezekre pontos előírások vonatkoznak az alapszínek pozíciójára, a gammára és a fehérpontra (színegyensúlyra) vonatkozóan. Az Asus erre a két színtartományra 100%-os lefedettséget és ΔE ˂ 2 hibát közöl a specifikációban. Az sRGB és a Rec.709 alapszínei teljesen egyformák, a fehérpont is ugyanaz a D65.
Gammájuk viszont különböző (az sRGB-nek a 2,2-höz nagyon közeli sRGB gammája van, a Rec.709-nél a szerkesztéshez 2,4-es gammát használnak sötét környezetben, vagy pedig a BT.1886 szerinti szabványt a konzumer kijelzők otthoni nézésekor). A másik különbség a képjel kódtartományában van: az sRGB kódtartománya 0-255, míg a Rec.709-é 16-235. A gyártó mindkét színtérhez gyárilag a kb. 100 nit maximális fénysűrűséget rendelte hozzá, de ezt a felhasználó természetesen a szeme érzékenységének és a környezetnek megfelelően csökkentheti vagy növelheti a Rec.709-et kiválasztva. Az sRGB gyári beállítás esetében nincs mód a gyári fénysűrűség megváltoztatására, viszont a User 1 és User 2 felhasználói módokban minden szükséges beállítás elérhető, és mindkét monitor pontosan kalibrálható a kiválasztott fényerő mellett. (Ha színkritikus munkát végez valaki, akkor a viszonylag sötét környezet ajánlott, így a 100 nit körüli fénysűrűség általában reális választás.)

Többféle módon is ellenőriztük, hogy valóban elérhető-e a teljes sRGB/Rec.709 színtér-lefedettség. A DisplayCAL szoftverrel mérve, és a CIE L*a*b* színrendszerben szemléltetve az sRGB színtartomány és a natív színtartomány a következőképpen néz ki:

A színes alakzat a monitor natív színterét, a szaggatott vonallal határolt terültet pedig az sRGB színtartományt jelöli két dimenzióban. A lefedettség egyértelműen 100%-os, a natív színtér területe pedig az sRGB 116,3%-a

A további vizsgálatokat stílszerűen a Spectra Cal CalMAN kalibráló/profilírozó szoftverével végeztük, amely azonban puszta elemzésre is alkalmas. Először az sRGB gyári beállítását analizáltuk, anélkül, hogy bármit is változtattunk volna rajta. A színegyensúly, a gamma és a ΔE hiba diagramok a következő képet mutatták:

Az átlagos korrelált színhőmérséklet 6701 K (a felső tartományban kicsit több kék van, mint vörös és zöld), az átlagos gamma 2,183, a kontrasztarány 921:1, az átlagos hiba pedig ΔE2000 = 1,4. A 24”-es monitor valamivel pontosabb, de az eltérés nem jelentős.

Ezután a gyári sRGB gamut (színtartomány) és a színhibák vizsgálata következett:

Az sRGB színtér lefedettsége a mérés szerint 99%, amit gyakorlatilag 100%-osnak tekinthetünk (a különféle szoftverek némi eltérést produkálnak), a színhibák pedig túlnyomórészt ΔE = 1 alatt vannak. A fehérnek némileg nagyobb a hibája, de az átlagos ΔE < 2 így is messze teljesül

Az igazat megvallva ritkán fordul elő, hogy a dobozból kivéve, kalibrálás nélkül ilyen jó adatokat mutatnak a legkülönbözőbb márkájú és rendeltetésű monitorok, emellett a jó hír az, hogy a User 1 vagy a User 2 módban az összes fentebb mért értéket kalibrálással és profilírozással jóval pontosabbá tehetjük.

Kalibrálás/profilírozás

Befejezésül a User 1 módból kiindulva elvégzett sRGB kalibrálás/profilírozás eredményeit mutatjuk meg. Ugyanezt megtettük mindkét monitoron, és a Rec.709 esetében is, de mivel a kalibrálás/profilírozás pontossága (természetesen más-más kalibrációs görbékkel és ICC profilokkal) hasonló nagyságrendben van, olvasóinkat nem terheljük az összes mérés eredményével.

A menüben a User 1-et kiválasztva és reset után megmérve, a ColorChecker (Classic és Video együtt) hibája ΔE = 2,96, a szürkeskála (színegyensúly) hibája pedig ΔE = 3,53 volt. Ennek nincs különösebb jelentősége, mivel a CalMAN (de akár a DisplayCAL is) képesek ezeknek a hibáknak a leszorítására részben a grafikus kártya beállításával (kalibrációs görbék és gamma), részben a korrekciós profil elkészítésével (ICC profil, a színpozíciók beállítása). Azt talán mondanunk sem kell, hogy az ICC profilt csak a színmenedzselt alkalmazások tudják értelmezni, de a széles körben használt képszerkesztő és videoszerkesztő szoftverek erre alkalmasak.

Felső két ábra: a kalibrálás/profilírozás előtt állapot. Látható, hogy mind a színpontok helyzete, mind a szürkeskála erősen pontatlan (355 nit kiindulási fényerő mellett). Alsó két ábra: kalibrálás/profilírozás utáni állapot. A színpozíciók nagy pontossággal a helyükre kerültek, és a színegyensúly beállítása is sikeres. A ColorChecker átlagos hibája ΔE = 0,41, a szürkeskála átlagos hibája ΔE = 0,65, mindez 102,3 nit fényerő mellett (a célérték 100 nit volt).

Összegzés
 
Mint mindig, a tesztelt monitorok tudását az árukhoz viszonyítjuk. Az új ASUS ProArt monitorok messzemenően alkalmasak „színkritikus” webes munkákhoz, digitális fényképek feldolgozásához, filmek/videók szerkesztéséhez, animációhoz, játékfejlesztéshez stb., amennyiben megelégszünk az sRGB/Rec.709 (Full HD videó) nyújtotta lehetőségekkel. Emellett középszintű játékra és irodai munkára is kiválóan használhatók. Az árukhoz képest nyújtott teljesítményük és szolgáltatásaik kivételesen jók.
A nagyobb (PA278QV) és a kisebb (PA248QV) készüléket összehasonlítva mondhatjuk, hogy lényegében csak méretben, felbontásban, a csatlakozókat tekintve, és a maximális fényerőben különböznek, de ez utóbbiban mind a kettő bőven túlteljesíti a specifikációban található értéket. Kontrasztjuk megközelíti, bár nem éri el teljesen a specifikált értéket.

Értékelés

Ami tetszett

• Rendkívül jó sRGB/Rec.709 lefedettség, pontosan kalibrálható színek
• 75 Hz maximális frissítés
• Adaptív szinkron támogatása 48 – 75 Hz között
• Hatékony mozgáselmosódás-csökkentés (Rapid Rendering)
• Minőségi IPS panel, jó homogenitással
• Sokoldalú csatlakozófelület
• Kiemelkedően jó ár/használati érték arány

Ami kevésbé tetszett

• Kissé alacsony kontrasztarány
• Jó, de lényegesen pontosabbá tehető gyári kalibráció

A monitor tesztelését a monitorinfo.hu munkatársai végezték. A fent olvasható teszt rövidített változat, további érdekes részletek a monitorinfo.hu weboldalon olvashatók.