HDR élmény mindenkinek: Philips Momentum 436M6VBPA - OázisComputer.hu
Telefon 06-30/522-4-522, 06-1/708-0610 Címünk 1067 Budapest, Csengery u 84.

HDR élmény mindenkinek: Philips Momentum 436M6VBPA

A felbontása imponáló, a dinamikatartománya és egyéb jellemzői pedig megfelelnek a VESA DisplayHDR 1000 kritériumainak, egyúttal a HDR10 követelményeinek. De vajon milyen célközönségnek szánta a Philips, és milyen előnyei lehetnek?

A szokatlanul nagy méret kétségkívül sugallja a mai 4K TV-khez hasonló használatot, éspedig elsősorban játékra, másodsorban multimédia fogyasztására, filmnézésre. Gondolom, a Philips csak harmadsorban vette számításba a hagyományos PC-monitorként való használatot. Persze nem kizárt, hogy egy ekkora monitort is meg lehet szokni egy hatalmas íróasztalon (többablakos munkára), de ha nem tévedek, inkább a VESA 200 x 200-as fali szerelési lehetőség lebeghetett a gyártó szeme előtt – különösképpen a gamerek számára –, vagy pedig a nappaliban egy TV helyettesítésére, persze elsődlegesen itt is játékra szánva. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha ebben a szerepkörben is a FreeSync-es és a HDR lejátszásra is alkalmas játékkonzolokra gondolunk (Xbox One X), hiszen a monitor maximális frissítése 60 Hz, és alkalmas a FreeSync VRR (variable refresh rate) működésre. A nagy dinamikatartományt, a HDR-t tekintve a monitor a gyártó szerint kielégíti mind a VESA DisplayHDR 1000, mind az UHD Alliance UltraHD Premium minősítési kritériumokat. Az egyik feladatunk éppen ennek a képességnek a közelebbi vizsgálata. A HDR részletei megtaláhatók A kijelzők és a nagy dinamikatartomány (HDR) című írásban.

 

Főbb gyári adatok
 

  • Panel típusa: MVA LCD panel
  •  Háttérvilágítás: kék LED + QD élvilágítás (2 sor x 16 oszlop)
  •  Natív felbontás: 3840 x 2160 pixel
  •  Fényerő: max. 720 cd/m2 (tipikus érték), 1000 cd/m2 (csúcsérték)
  •  Frissítési frekvencia: 60 Hz, FreeSync használatával 48-60 Hz
  •  HDR: HDR10 (UHDA), VESA DisplayHDR1000
  •  Bitmélység színenként: 10 bit (8 bit + FRC dithering)
  •  Színtartomány: 100% sRGB, 97,6% DCI-P3
  •  Válaszidő: 4 ms G2G
  •  Kontrasztarány: 4000:1 (SDR, tipikus)
  •  Betekintési szög: 178/178 fok (vízszintes/függőleges)
  •  Beépített hangszóró: 2 x 7 W (DTS hangrendszer)
  •  Méret: 97,7 x 66,2 x 26,2 cm
  •  Tömeg: 14,71 kg

 

Kivitel, kezelés

Dobozából kiemelve, a monitor rögtön az asztalra helyezhető, a felszerelt alacsony állványával együtt. A képernyő csak dönthető (5 fokban előre, 15 fokban hátra), ez a fajta állvány emelést vagy forgatást nem tesz lehetővé. Furcsa is lenne, ha az óriási képernyőt függőlegesen emelgetni lehetne, vagy a forgatással elsodornánk az asztalon lévő tárgyakat. Nem, ezt a készüléket „TV-helyettesítőnek” szánták, persze nem szó szerint, hiszen több olyan tulajdonsága van, ami a TV-knek nincs, és fordítva (lásd később). A képernyő 43”-es mérete megengedi, hogy íróasztalunk helyett a nappali sarkába helyezzük, külön asztalra/polcra, vagy a falra szerelve.

Van azonban egy nagyon hasznos funkció a monitorban, amely asztali munkára is alkalmassá teheti, és pedig a SmartSize/Panel Size. Ebben a menüpontban 17”-től kezdve 43”-ig 12-féle „panelméret” közül választhatunk, azaz a képernyő területén belül a választott munkaterület jelenik meg. Pl. a 21.5”W(16:9)-et kiválasztva egy Full HD felbontású, a 27”W(16:9) opcióval pedig egy QHD felbontású „monitort” kapunk. A kisebb méretekben vannak 5:4-es és 16:10-es opciók is.

A Philips 436M6VBPA kezelése végtelenül egyszerű, egyrészt az egyre inkább terjedő joystickes navigációnak köszönhetően (a monitor hátoldalának jobb alsó részén), másrészt azért, mert a gyártó egy egyszerű távvezérlőt is mellékelt a monitorhoz. Valójában ez utóbbi a legkényelmesebb egy teszt során, ahol sokszor kell sokféle üzemmódot váltogatni, navigálni.

 

Csatlakoztatás, menürendszer

A készülék csatlakozófelületén a következő digitális portok találhatók: HDMI, DisplayPort, mini-DisplayPort, USB-C, továbbá két USB 3.0-ás downstream csatlakozó hüvely található (az egyik gyorstöltésre alkalmas), plusz egy-egy analóg audiobemenet és -kimenet.

Hozzá kell tennünk, hogy a HDMI port 2.0 verziójú (max. 18 Gbit/s), a DisplayPort pedig 1.4-es (max. 43,4 Gbit/s), ami manapság még ritkaság a monitorokon. Ezeknek a fejlett interfészeknek köszönhető, hogy ez a monitor a 4K/60 4:4:4 jelet is fogadni tudja (igaz, a HDMI 2.0 átvitel ekkor csak 8 bites; a 10 bit csak 4:2:0 esetében lehetséges). Az UHD HDR jel mind a két porton keresztül továbbítható a monitorra, hiszen a DisplayPort 1.4-es az első olyan DP verzió, amely támogatja a HDR-t.

A monitor – mint utaltunk rá – rendkívül kényelmesen kezelhető a mellékelt távvezérlővel. A főmenünek tizenegy alpontja van. A Philips találmányát, az Ambiglow-t ebbe a készülékbe is beépítették, bár itt diszkréten csak lefelé, a monitor alá világít. Mind az intenzitása, mind az erőssége, mind az időbeli változása több fokozatban beállítható, ha megnyitjuk az Ambiglow menüpont alatti opciókat.

A választható képi módokat a monitor a főmenütől elkülönítve, egy külön panelen kínálja fel (SmartImage). Itt elsődlegesen a játékokhoz ajánlott preseteket találunk, mint az FPS, a Racing, az RTS, és az egyedileg állítható Gamer1 és Gamer2, továbbá a LowBlue Mode és a SmartUniformity beállításokat. Ez utóbbi rendeltetése a fényerő szabályozása a képszerkesztő munkához, bár a megtévesztő elnevezésből ez nem derül ki.

Számunkra a főmenű két pontja volt a legérdekesebb: A Picture és a Color almenü. A Picture almenüben a szokásos jellemzőkön (Brightness stb.) és néhány automatikus funkción kívül a hagyományos gamma értékét választhatjuk meg széles határok között, de a legfontosabb menüpont a HDR ki- vagy bekapcsolásának lehetősége. Bekapcsolt állapotban a Normal, a VESA DisplayHDR 1000 ás az UHDA (HDR10) közül választhatunk (lásd később). Mivel az SDR (standard dynamic range) nem kompatibilis sem a VESA DisplayHDR 1000, sem a HDR10 szabvánnyal, amennyiben HDR tartalmat szeretnénk megjeleníteni, a meghajtó PC operációs rendszerében és a monitoron is be kell kapcsolni a HDR opciót (HDR játék vagy film stb.). A Philips a SmartResponse elnevezés alá rejtette az overdrive állításának, azaz a válaszidő gyorsításának lehetőségét.

A másik fontos almenü a Color, amelyre a kalibrálás során lesz szükségünk. Választhatunk a felkínált hétféle színhőmérséklet közül, de ha kalibrálni szeretnénk a monitort, akkor a User Define menüpont alatti R, G, B állítási lehetőségeket kell használnunk. A harmadik opció az sRGB emuláció választása. Ekkor nincs igazán mód a monitor egyéb kezelőszerveivel való beavatkozásra: ez egy sziklaszilárd Philips gyári beállítás, habár a mérések szerint nem elég pontos. Színmérő műszerrel és kalibráló szoftverrel (profilírozással) persze ezen is lehet változtatni.

  

Paneljellemzők

Az MVA panelnek ismertek a VA panelekre jellemző előnyei és hátrányai. Esetünkben az egyik legkedvezőbb tulajdonság – a VA panelek relatíve nagy kontrasztja – a szokásosnál is jóval nagyobb. Ez az érték általában 2000-3000:1 közötti, a Philips 436M6VBPA-nál a 4000:1-et is jóval meghaladja, legalábbis a nálunk járt készüléknél. Ez pedig tetemes előnyt jelent, ha HDR megjelenítést várunk el egy kijelzőtől, ámbár önmagában nem (lenne) elegendő. Az idevágó szabványok 20.000:1 egyidejű kontrasztarányt követelnek meg, ami az LCD monitoroknál csak lokális (zónákra osztott) háttérvilágítás-szabályozással (local dimming) valósítható meg.

A zónák számát illetően a Philips (illetve a panelgyártó) nem erőltette meg magát túlságosan: az élvilágítást alul és felül elhelyezett, 16-16 db, kék LED-del gerjesztett quantum dot fényforrás adja. Ez összesen 32 zónát (2 sor x 16 oszlop) jelent, ami meglehetősen kevés. Mivel a zónákban a maximális és minimális fénysűrűség a pillanatnyi képtartalomtól függően dinamikusan változik, nagyon nehéz megítélni, hogy az egyidejű kontraszt mikor éri el (vagy nem éri el) a 20.000:1-es arányt. Mindenesetre a 4-5000:1 körüli natív kontrasztarány szubjektíve nem áll olyan messze a 20.000:1-től, mint elsőre gondolnánk, úgyhogy nincs drasztikus különbség a HDR és a nem-HDR megjelenítés között. A csúcsfényerő persze HDR-ben nagyobb (720 nit helyett 1100 nit körüli, és a színtartomány megközelíti a DCI-P3-at.

A panel fényszivárgását is megvizsgáltuk, értelemszerűen „fekete” jelet küldve a monitorra. A bleedingtől persze ez a panel sem mentes, de – mint a legtöbb esetben – csak teljesen sötét környezetben értékelhető. A Philips monitorán a fényszivárgás mértéke nem haladja meg a szokásos szintet, abszolút értelemben pedig – a VA panel nagy kontrasztaránya miatt – a fekete fénysűrűsége egészen alacsony értéken van. A fotó kissé túlhangsúlyozza a kivilágítást, de a bleeding csak így mutatható meg érzékelhetően:

Ami a betekintési szöget illeti, a 178/178 fokot (ezt mondja a specifikáció) nem tekinthetjük irányadónak sem ennél, sem más monitoroknál, hiszen ez még az IPS paneleknél sem életszerű, a VA panelek pedig e tekintetben az IPS és a TN panelek között vannak.

A képernyő felülete (majdnem teljesen) tükröző, vagyis a 4K teljes érvényesülése, a jobb kontúrélesség érdekében feltételezhetően csak minimális anti-glare bevonatot kapott a képernyő. Játék vagy apró szöveget nem tartalmazó képtartalom mellett valóban szép éles képet kapunk, ámde ha mégis szövegszerkesztésre vetemednénk a monitorral, az anti-glare hiánya ellenére a betűkontúrok valahogy nem elég tisztán, nem elég élesen jelennek meg, illetve a karakterek szélén (nagy nagyításban) pici elszíneződés jelenik meg. Megpróbáltunk utánanézni, hogy ezt mi okozhatja. Arra jutottunk, hogy az egyes képpontok szubpixel-elrendezése nem a szokásos, vagyis nem olyan, amit a Windows „szövegjavító” algoritmusa kellőképpen ki tud simítani.

Ezen a képen tisztán megfigyelhető a külvilág szórt fényének tükröződése

Fontos kérdés a kijelzőknél a képernyő inhomogenitása (hiszen tökéletesen homogén képernyővel még nem találkoztunk), amelyen két dolgot szoktunk érteni: a fénysűrűség, illetve a színhőmérséklet változását a képernyő felületén. Mérése többnyire kilenc ponton történik, függőlegesen és vízszintesen is három egyforma téglalapra osztva a képernyőt. A mérési pontok a téglalapok középpontjai.

Az uniformitás mérési eredménye. A felső ábrán a színhőmérséklet változásának abszolút értéke látható dE hibaértékben megadva, a képernyő kilenc pontján. Egy pont kivételével ez a dE = 3 alatt marad, ami elfogadható. A fényerő inhomogenitása nagyobb mértékű a kívánatosnál (alsó ábra), a felső sávban az eltérés 16-19%. Ezeket a méréseket kb. 100 cd/m2 fénysűrűség mellett végeztük. (Az inhomogenitás a fénysűrűség függvényében is változik)

A fényerő uniformitásával tehát nem lehetünk elégedettek, de mivel nem tervezésre vagy képfeldolgozásra, hanem elsődlegesen játékra szánt monitorról van szó, a helyzet nem drámai, mivel a 20% alatti (fokozatos) fényerőeltérést egy felületen csak a gyakorlott szem veszi észre.

  

Játék

Manapság, amikor a 4K-UHD televíziókhoz is csatlakoztathatunk játékkonzolt vagy akár PC-t is, kardinális kérdés, hogy egy TV-méretű PC-monitor miben tud többet nyújtani, mint egy TV-készülék. Előbb azonban érdekes felvetni a kérdést, hogy miben tud kevesebbet, mint egy TV. Nos, természetesen nincs semmiféle beépített tunere, nincsenek beépített Smart TV lehetőségek és médialejátszó.

Amiben viszont „megveri” a televíziók többségét, az a bemeneti késleltetés (display lag) alacsony értéke, már amennyiben aktiváljuk a Low Input Lag beállítást. A másik, jellegzetesen a gamer monitornál használt overdrive funkció, amelynek mértéke a Picture menü Smart Response pontjában állítható (Off, Fast, Faster, Fastest).

De nézzük közelebbről, SDR üzemmódban, mivel a játékok többsége azért még nem HDR! A harmadik tulajdonság, amely egy TV-nél alkalmasabbá teszi a játékra, az a FreeSync (variable refresh rate), amely a játék változó képkockaszámához hozzá tudja igazítani a monitor frissítését – feltéve, hogy AMD Radeon grafikus kártyát vagy FreeSync-es játékkonzolt használunk.

A késleltetést mind a Low Input Lag bekapcsolt, mind kikapcsolt állásában vizsgáltuk, ezen belül többféle overdrive és többféle fénysűrűség beállításban. Először nézzük a játék szempontjából meghatározó On állapotot. A legmagasabb értéket (13,6 ms) kikapcsolt overdrive és kb. 200 nit fénysűrűség mellett, a legkisebbet (11,6 ms) Fastest overdrive állásban és maximális fénysűrűség (SDR-ben kb. 720 nit) mellett mértük.

Késleltetés a Leo Bodnar féle lag-mérővel mérve (1080p felbontás, BtoW átmenet), bekapcsolt késleltetés-csökkentés mellett. Felső kép: overdrive Off, kb. 200 nit fénysűrűség mellett. A 13,6 ms-os mért érték tartalmazza a sample and hold késleltetést és a válaszidő hatását is. Alsó kép: overdrive Fastest, kb. 720 nit fénysűrűség. Az ilyen feltételek mellett mért érték csupán 2 ms-mal jobb, ami tulajdonképpen jelentéktelennek mondható, különösen ha figyelembe vesszük a későbbiekben kimutatott nagy inverz utánhúzást, amit a legerősebb overdrive okoz.

Amennyiben a késleltetés-csökkentő funkciót kikapcsoljuk (azaz a késleltetést növelő jelfeldolgozó funkciókat nem hatástalanítjuk), a display lag drámai módon megnövekszik:

Kb. 200 nit fénysűrűség mellett a Low Input Lag Off állásában 43 ms körüli késleltetés mérhető, függetlenül az overdrive beállításától (felső kép), kb. 720 nit mellett (maximális állás nem-HDR módban) a késleltetés lecsökken 31,3 ms-ra. Hangsúlyozzuk, hogy ezek a késleltetési adatok BtoW átmenetre vonatkoznak, amikor alapból a legkisebb a pixelek válaszideje, a GtoG válaszidők még overdrive-val együtt is általában ennél nagyobbak.

Hátravan még az overdrive hatásának bemutatása, mert könnyen belefuthatunk abba problémába (mint a legtöbb gaming monitornál), hogy a drasztikusabb overdrive fokozatokban a nagy inverz utánhúzás miatt nem igazán élvezhetjük a némileg rövidebb reakcióidő előnyeit. A monitor valószínűleg már az overdrive (SmartResponse) Off állásában is használ némi overdrive-ot, mert a normál utánhúzás szinte észrevehetetlen. Max. overdrive (Fastest) mellett az inverz ghosting már zavaró. Az alábbi képeken ezt a két szélső esetet mutatjuk be.

A „követő kamera” módszerrel meghatározott mozgáselmosódás. A képek kimutatják a reakcióidő, illetve az annak csökkentésére használt overdrive hatását is. A felső kép az overdrive Off állásában készült, és gyakorlatilag elhanyagolható utánhúzást mutat (feltehetően valamennyi overdrive már ekkor is működik). Az alsó képen a legmagasabb fokozatú Fastest overdrive hatása látható inverz (komplementer színekben látszó) utánhúzás formájában.

  

Fénysűrűség, kontraszt, színek

A SmartImage menü Off állásában, reset után a Brigtness szabályzó a 60-as osztáson áll, és ekkor 477,5 nit fénysűrűséget mértünk a monitoron (ez a mérés és az alábbiak még kikapcsolt HDR mellett értendők). A szabályzót 100-ra tolva a monitor maximális fénysűrűsége 719,8, azaz kereken 720 nitre adódik. Ha a szemünket nem akarjuk tönkretenni, természetesen ezeknél a beállításoknál sokkal alacsonyabbakat kell használnunk.

A natív statikus kontrasztot egyrészt a monitor natív színterét választva (lásd később), kb. 120 nit fénysűrűség mellett mértük, másrészt az sRGB emulációban, ahol a készülék a saját preset értékeit választja ki (kb. 471 nit fénysűrűség):

A mért kontrasztarány kalibrálás előtt, natív színtér (bal oldali kép) és sRGB színtér (jobb oldali kép) választásakor, eltérő fénysűrűségek mellett. Mindkét esetben lényegesen nagyobb kontrasztot kapunk, mint amit a specifikáció szerényen megad. Ez az MVA panel tehát ebből a szempontból kiválónak mondható.

A színekkel kapcsolatos vizsgálódásainkat a natív színtér meghatározásával kezdtük, amely várhatóan jóval nagyobb az sRGB-nél, hiszen a HDR megjelenítéshez az előírások minimum a DCI-P3 mozis színtér 90%-át jelölik meg. A kék LED-ekkel gerjesztett vörös és zöld kvantumszemcsékkel megtámogatott színterjedelem azonban még ennél is nagyobb lehet.

Bár a monitort nem a fotósoknak szánták, első lépésben megnéztük, hogy a natív színtér hol helyezkedik el az sRGB-hez és az Adobe RGB-hez viszonyítva. A mérés eredménye:

A monitor natív színtere (vörös háromszög) 100%-ban lefedi az sRGB-t (zöld háromszög) és 96%-ban az Adobe RGB színteret (lila háromszög). Területét tekintve valójában lényegesen nagyobb még az Adobe RGB-nél is, csak kissé „el van csavarodva”, és a vörös alapszín messze túlnyúlik mind az sRGB, mind az Adobe RGB vöröspontján. Ez arra utal, hogy inkább a DCI-P3 színtérhez áll közelebb, de nagyságát tekintve ennél is nagyobb.

Ezek után elvégeztünk egy kalibrációt/profilírozást mindkét fenti színtérben a basICColor display-kalibráló szoftverrel (az sRGB esetében az emulált sRGB presetből kiindulva). Mint az alábbi ábrákon látható, a monitor mindkét esetben szoftveresen rendkívül sikeresen kalibrálható:

Kalibrálás/profilírozás Adobe RGB és sRGB színtérben. A felső ábra az Adobe RGB kalibrálás eredményét mutatja 100 cd/m2 fénysűrűség mellett, míg az alsó ábra az sRGB preset profilírozásának eredménye 140 cd/m2 mellett. A dE94-es hibák egészen elenyészőek.

Mivel a HDR miatt fontos a DCI-P3 színtér minél jobb megközelítése, elvégeztük a DCI-P3 színtér kalibrálását/profilírozását is a CalMAN monitorkalibráló szoftverével. Először reset utáni alapállapotban (60-as Brigtness osztás, ami kb. 480 nitnek felel meg) megmértük a szürkeskálát (dE = 1,93) és a ColorChecker Classic pontjait plusz a natív színtartomány alapszíneit, majd következett a fénysűrűség beállítása kb. 120 nitre, a fehéregyensúly állítása a monitor R, G, B szabályozóival, a gamma beállítása (2,2) és a profilírozás. A szürkeskála átlaghibája a teljes tartományban dE = 0,56 lett, 0,4-es overall gammaeltérés mellett. A színpontokra – összehasonlítva a kalibrálás előtti és utáni állapotot – a teljes DCI-P3 színtéren belül (beleértve a szélső pontokat is, a következőket kaptuk:

DCI-P3 színtér és belső pontjai kalibrálás előtt (felső ábra). A ColorChecker Classic átlagos hibája dE = 3,46, és bizony látszik, hogy a színek többsége nincs a helyén. Ezzel szemben kalibrálás/profilírozás után (alsó ábra), 120 nit fénysűrűség mellett a kapott dE = 0,53 nagyon jó eredménynek mondható. Az ábrán is látható, hogy a 24 belső szín (ebből hat szürke), és a szélső RGBCMY színek a helyükre kerültek.

Mindezidáig a HDR kikapcsolt állapotában vizsgáltuk a monitort. A maximális fénysűrűség szokatlanul nagy, 720 nit volt, ami több mint 70%-a HDR-hez szükséges 1000 nitnek. A színtér – mint láttuk, tökéletesen kielégíti a HDR követelményét (90% DCI-P3), a gamma azonban a HDR kikapcsolt állásában a hagyományos menetet követi, vagyis nem a VESA vagy az UHD Alliance által előírt PQ elektrooptikai átviteli függvényt (amelyet a forrásjel metaadatai közölnek a PC-vel). Emiatt az SDR közvetlenül nem összehasonlítható a HDR10-zel, ill. a VESA DisplayHDR 1000-rel.

  

A Philips 436M6VBPA és a HDR megjelenítés

A monitor SDR-ben is nagy maximális fénysűrűsége és nagy színtartománya, továbbá még a VA paneleknél is szokatlanul nagy, 5000:1-et megközelítő statikus kontrasztaránya csaknem HDR vagy HDR-szerű élményt tud nyújtani, leszámítva azt, hogy az SDR források bizony még 8-bites jelet szolgáltatnak, és a gamma sem a PQ EOTF szerinti, így a részletezettséget tekintve SDR-ben a monitor elmarad a HDR-től, noha maga a panel 10-bites.

A VESA három HDR monitorkategóriája (400, 600 és 1000) közül a DisplayHDR 1000 csak csekély mértékben tér el az eredetileg a televíziókra szabványosított HDR10-től (a szükséges fénysűrűségek, az egyidejű statikus kontrasztarány, a színtér-követelmények és a PQ EOTF megegyeznek). Eltérés pl., hogy bár a jelfeldolgozás 10-bites, a digitális-analóg konverzió (pixel driver) 8-bites. Továbbá az ún. „tunnel limit” a feketeszintre vonatkozóan 0,10 nit, így a max. egyidejű kontraszt ekkor 10.000:1-re adódik. Részletesebben lásd https://displayhdr.org/wp-content/uploads/2018/01/Unknown.jpeg

A Philips 436M6VBPA-nak - mint már írásunk elején említettük – háromféle HDR beállítása van az Off-on kivül: Normal, VESA HDR 1000 és UHDA (az UHD Alliance szerinti). 

Különféle játékokkal és filmekkel kipróbálva a HDR beállítások vizuális eredménye közötti különbség csekély, de az ismételten megfigyelhető, hogy átlagosan bevilágított vagy sötétebb képtartalom mellett a VESA beállításban a sötét tartomány kissé világosabb. A legdinamikusabb képet mindazonáltal a Normal beállításban kapjuk, ami valószínűleg az 1203 nit csúcsfényerőnek köszönhető. A VESA HDR 1000 beállításban a csúcsfény 1108 nit, míg az UHDA beállításban 1011 nit.

Egy képkocka a Sony egyik 4K HDR demo videójából. A HDR beállítása Normal, ez adta a legdinamikusabb képet. A fotó egy átlagos monitoron persze nem tudja érzékeltetni a HDR és az SDR közötti, vagy a különböző HDR beállítások közötti különbséget.

Kalibrálásról HDR üzemmódban szó sem lehet, a Brightness maximumon van, a többi érdemleges paraméter pedig nem állítható. Egyedül abban kapunk szabad kezet, hogy a felsorolt három beállítás közül választhatunk. A HDR jel felismerése automatikus, de PC-ről hajtva a monitort a Windows 10-ben is aktiválnunk kell a HDR megjelenítést, és persze egy combos videokártyára is szükség van, lehetőleg olyanra, amelynek van DisplayPort 1.4-es kimenete.

Végül bemutatjuk egy HDR játék – a Shadow Warrior 2 HDR PC-s változatának – egyik képkockáját. A monitor VESA HDR 1000 beállításban van, a Windows 10 szintén át van állítva HDR-re. Természetesen a nem-HDR monitorokon ez a kép sem úgy jelenik meg, mint egy HDR monitoron.

Az egyre szaporodó HDR játékok közül az egyik kipróbálása közben készítettünk egy képkockát. Bár egy standard képernyőn nem igazán látszik a nagy dinamika, a Philips monitoron jól kijöttek a nagy fénysűrűségű becsillanások. Ehhez persze hozzájárult a panel eleve kiemelkedően nagy kontrasztja.

A HDR kalibrálás helyett – mivel ehhez semmilyen lehetőséget nem kínált fel a monitor – néhány alapvető mérésre szorítkoztunk, mint a PQ EOTF és a fénysűrűség menetének meghatározása VESA HDR 1000 beállításban:

Két mérési eredmény a VESA HDR 1000 beállításban. A bal oldali ábrán látható, hogy a PQ EOTF az alsó tartományban magasabban van a kelleténél, ezért a sötét részletek némileg világosabbak, mint amit a szabvány „szeretne”. Ez azonban nem feltétlenül hátrány, mivel sok HDR játékban/filmben a sötét jelenetek túl sötétnek látszanak. A jobb oldali kép mutatja a fénysűrűség értékét a gerjesztő jel függvényében. Itt is tetten érhető, hogy kissé magasabban fut a görbe az előírtnál, a kifutás (roll off) viszont kielégítő. A csúcsfénysűrűség 1100 nit fölött van.

 

Összegzés

2018-ban összesen három 4K-UHD HDR monitor jelent meg, amelyek kiérdemelték a VESA DisplayHDR 1000 minősítést. Ezek egyike a Philips 436M6VBPA (Az első VESA DisplayHDR 1000 minősítésű monitor). Bár az elsőségnek nincs nagy jelentősége, mivel a három készüléket nagyjából egyidőben jelentették be, a kereskedelemben valóban a Philips monitora jelent meg elsőnek. A másik kettő az Acer Predator X27 és az ASUS ROG Swift PG27UQ, mindkettő 27”-es, IPS paneles, frissítésük 120/144 Hz, tartalmazzák a G-Sync szolgáltatást. Az áruk viszont jóval magasabb, mint a Philips monitoré, noha méretben ez utóbbi lényegesen meghaladja a 27”-et.

A Philips frissítése 60 Hz, a VRR pedig az AMD FreeSync megoldása, ebből következtethetünk arra, hogy elsődlegesen konzolos játékokhoz, az Xbox One X konzolhoz szánta a gyártó. Mivel mérete közel áll a nagyobb LCD TV-k méretéhez, késleltetése (display lag) viszont 12 ms körüli, és a reakcióidőt is eléggé sikerült leszorítani, ebben a kategóriában elég sikeresnek mondható. Statikus kontrasztja még nem-HDR üzemmódban is egyenesen óriási, közelíti az 5000:1 arányt. Maximális fénysűrűsége pedig eléri az 1200 nitet (a HDR Normal beállításban).

Színtartománya nagyobb a DCI-P3-nál (köszönhetően a kék LED-ekkel gerjesztett kvantumszemcséknek), bár az alapszínek kissé más pozíciója miatt a P3 lefedettsége „csak” kb. 97%-os. Ez azonban felülmúlja mind a HDR10, mind a VESA HDR 1000 követelményét. A feltételek tehát csaknem adva vannak a tökéletes 4K HDR-hez. A kontrasztot azonban local dimminggel kicsit feljebb kellett srófolni, és ez az, ami felemás módon sikerült. Ugyanis a Philips monitor háttérvilágítását mindössze 32 zónára osztották, ami egyenes következménye annak, hogy nem direct lit vagy full array háttérvilágítást, hanem edge lit élvilágítást használnak ebben a készülékben. A kis számú zónának pedig képtartalomtól függően vannak nem kívánt mellékhatásai, amelyek a local dimminggel javítani kívánt egyidejű kontrasztot is befolyásolják.

A Philips kezdeményezése mindenesetre dicsérendő: a HDR10 – igaz, kissé kompromisszumos – megvalósítása a PC monitorok világában, és a legtöbb TV-nél jobb játékélmény létrehozása egy TV-méretű monitorral. Nagy kontrasztjának köszönhetően filmek, sőt HDR filmek nézésére is alkalmas, bár itt is számolni kell a kevés háttérvilágítási zóna hátrányaival.

 

Értékelés


Ami tetszett:

  • Nagy méret, de változtatható méretű munkafelület (ha hagyományos PC-s munkára használjuk)
  • Konzolos játékhoz kiválóan alkalmas (FreeSync monitor)
  •  Szokatlanul nagy statikus kontrasztarányú VA panel és nagy csúcsfényerő (SDR és HDR módban is)
  • 4K-UHD felbontás
  • VESA DisplayHDR 1000/HDR10 minősítés
  • Alacsony display lag
  • Alacsony válaszidő
  • Kiváló DCI-P3 és sRGB színhűség érhető el
  • DisplayPort 1.4 és USB-C csatlakozó

Ami kevésbé tetszett:

  • Az Ambiglow néha zavarónak vagy feleslegesnek tűnik
  • A 60 Hz frissítési frekvencia
  • A kevés számú (32) háttérvilágítási zóna a local dimminghez
  • A hagyományos PC-s munkákhoz nem mondható ideálisnak
  • Egyetlen HDMI port van a monitoron
  • A képernyő homogenitása lehetne jobb

A monitor tesztelését a monitorinfo.hu munkatársai végezték. A fent olvasható teszt rövidített változat, további érdekes részletek a monitorinfo.hu weboldalon olvashatók.