Dell U2719DC: a legújabb UltraSharp monitor USB-C-vel

A Dell UltraSharp monitorcsaládja sokféle típust foglal magába: a Full HD-től a 8K felbontásig, a 24”-től a 49” (vagy már ennél is nagyobb) méretig, a 16:9-től a 32:9-es formátumig, ívelt és sík képernyőjű változatokat találunk közöttük. Az egyik legújabb modell a négy oldalon „keret nélküli”, USB-C porttal ellátott 27”-es U2719DC, jelen tesztünk tárgya.

Fő gyári adatok

• Panel típusa: PLS (W270HIAP1), 8-bites
•  Natív felbontás: QHD (2560 x 1440 @ 60 Hz)
• Látható képméret: 27” átló
• Háttérvilágítás: WLED
• Fényerő: max. 350 cd/m2
• Kontrasztarány: 1000:1
• Színtér-lefedettség: 99,9% sRGB, 99% Rec.709
• Válaszidő: 8 ms (Normal), 5 ms (Fast) GtoG
• Betekintési szög: 178/178 fok
• Méretek: 624,8/444,8 x 613,8 x 278,7 mm (180 mm magasságállítás)
• Tömeg (összeszerelve): 8,72 kg
• VESA-kompatibilitás: 100 x 100 mm-es szerelvény

Kivitel, csatlakozók, kezelés

Bár manapság már szinte csak gondosan formatervezett, elegáns monitorokkal találkozunk, az U2719DC a szinte észrevehetetlen keretével (mind a négy oldalán) és arányos méreteivel rögtön felhívja magára a figyelmet, ha valaki az asztalára teszi. Oldal- vagy felülnézetben a képernyő feltűnően karcsú. Azt is mondhatnánk, hogy „a főnök monitora”, annyira mutatós. Persze számunkra fontosabb a belbecs, mint a külcsín, a képminőséget a gyors összeszerelés és szemrevételezés után fogjuk vizsgálni.

A keret jobb oldali alsó élén egy nagyon diszkrét pici LED (egyúttal kapcsoló) jelzi a készenléti/bekapcsolt állapotot, a kezelésre való négy gomb mellette sorakozik, inkább tapintható, mint látható módon. Ezekkel választhatunk üzemmódot, bemenetet (e két gombhoz több más funkció is választható), és navigálhatunk a viszonylag egyszerű és áttekinthető menüben.

Az állvány kialakítása lehetővé teszi a 130 mm-es magasság-állítási tartományt és természetesen a döntést (-5°… +21°), továbbá a függőleges tengely körüli -40°…+40°-os és a képernyőre merőleges tengely körüli 90°-os elfordítást, balra is és jobbra is (portrait beállítás). Ennél többet nemigen kívánhatunk.

Nézzük most a csatlakozófelületet! A következő be- és kimenetek találhatók a monitoron: HDMI 1.4 (HDCP 1.4), DisplayPort 1.4 (HDCP 1.4), DisplayPort kimenet a továbbhurkoláshoz (Daisy-chain), USB-C adat- és tápcsatlakozó, audio vonalkimenet, továbbá 2 USB 3.0 downstream port alul, 2 pedig a képernyő oldalán (1-1 USB port töltőfeszültséget is kiad). A „nagy szám” itt az USB-C interfész, amelyről külön is írtunk már (A csatlakozók leendő királya? címmel), és elsődlegesen a laptopok használathoz jelent előnyt, mert 65 watt teljesítményt tud kiadni az USB-C porttal ellátott kicsi gépeknek, amellett, hogy a DisplayPort alternatívája, illetve USB 3.1-ként is használható (ez az alapértelmezett protokoll).

Az OSD menürendszer – mint említettük – könnyen kezelhető és hamar megszokható, talán mert hét almenüből áll, és egy-egy almenü jól áttekinthető, nem tartalmaz túl sok menüpontot. A szemléltetés kedvéért bemutatjuk a Color almenüt, amelyben a bemeneti színformátum – RGB vagy komponens YPbPr (valójában YCbCr) – és a képi üzemmódok (színmódok) választhatók, illetve gyári alapállapotba állítható a színmód (Reset Color).

A Color almenü a választható üzemmódokkal. A Standard a default sRGB beállítás, és mint látni fogjuk, a finomított sRGB kalibráláshoz ebből kell majd kiindulnunk. A ComfortView itt a kék fény csökkentését jelenti szemünk kímélése érdekében, a Multiscreen Match többmonitoros munkánál segít az egyforma fehér háttér beállításában, a Movie és a Game módokat nem kell magyarázni (egyéni ízlés szerint választható), a Color Temp. Módban több lépcsőben választhatjuk meg a színhőmérsékletet (5000 és 10000 K között), végül a Custom Color alatt avatkozhatunk be az R-G-B arányokba a szürkeskála pontosításakor

A panelről

A Samsung PLS panelje valójában ugyanúgy működik, és hasonló eredményt produkál, mint az IPS panelek, lényegében csak az elnevezése más. Mint tudjuk, az IPS/PLS csak a válaszidőt és a glow-t tekintve marad el az egyébként minden másban gyengébb TN paneltől, illetve a kontrasztja kisebb, mint a VA paneleké, de pl. színvisszaadásban és a betekintési szögtartományban felülmúlja a két másik panelfajtát.

Amiben az IPS (vagy PLS) panelek nagyban különbözhetnek egymástól, az anti-glare bevonat vastagsága és minősége (esetleg az anti-reflection réteg, ami kevés képernyőn található meg). Vizsgált monitorunk panelje vékony anti-glare réteget kapott, de tükröződés-védelme hatékony, megközelíti a teljesen matt panelekét. Ha nem kap egy szűk szögtartományból direkt megvilágítást, akkor a matt képernyőkhöz hasonló a tükröződés-mentessége. Szemből vakuval rávillantva persze megjelenik a tükröződés, ill. reflexió, de nem markáns formában.

Szokás szerint megvizsgáltuk a panel fényszivárgását is (bleeding), és teljes sötétségben lefotózva a fekete jellel meghajtott képernyőt ezt az eredményt kaptuk:

Nem mondhatjuk, hogy a panel teljesen szivárgásmentes (többé-kevésbé minden panelnél van némi bleeding). Ez a panel konkrétan ilyen fényszivárgást mutat, de egy másik ugyanilyen modell képernyője ettől eltérő lehet

A glow-t szemrevételezve, a panel a tipikus IPS glow-t mutatja, ami az erre érzékeny felhasználókat zavarja, de a többség munka közben nemigen észleli. A betekintési szög – pozitív értelemben – szintén tipikus, azaz viszonylag nagy szögtartományban alig változik a kontraszt, a fényerő és a színek.

A panel vizsgálatához tartozik a homogenitás (uniformitás) megmérése. Általában két jellemző eloszlását térképezzük fel a képernyő felületén: a fénysűrűségét és színhőmérsékletét. A mérés kilenc ponton történik, és a szoftver ennek alapján kirajzolja az eloszlás képét. Tipikusan mindkét jellemző eloszlása erősen függ a monitoron beállított fénysűrűségtől (nagy fénysűrűség mellett általában nagyobbak a hibák). Az alábbi eredményeket mi kb. 120 nitre beállított fénysűrűség mellett kaptuk:

Felső ábra: a fénysűrűség homogenitása (a 0% felel meg a maximális értéknek). A monitor rendeltetése nem követel meg szigorú egyenletességet, így a max. 9%-os, és átlagosan 5,7%-os eltérés semmiképp nem mondható gyengének. Alsó ábra: a színhőmérséklet egyenletessége a képernyőn. Itt a maximális dE hiba 4,8% a jobb felső sarokhoz képest, de ha a képernyő középső sávjait nézzük, akkor az eltérés jóval kisebb

A játékosok számára fontos lehet még a pixelek reakcióideje (a kétféle overdrive beállítás függvényében) és a monitor késleltetése (display lag). Ezekkel kapcsolatban is végeztünk méréseket, de mivel az U2719DC-nek nem elsődleges rendeltetése a játék, a részletekre nem térünk ki. A 60 Hz-es frissítés és a PLS panel közepes válaszideje a középszintű játékhoz elegendő, de az e-sport űzői feltehetően inkább egy gyors TN paneles és nagy frissítésű monitort választanak.

Fényerő, kontraszt

Reset utáni alapállapotban a fényerő 75%-on áll, méréseink szerint ekkor a fénysűrűség 266,2 nit. A menüben 100%-ra tolva a szabályzót, a fényerő 362,43 nitre nő, ami valamivel meghaladja a specifikáció szerinti maximum 350 nitet. A skála másik végén, 0%-on a fényerő 47,36 nit, ami a legérzékenyebb szemet sem sértheti teljes sötétségben.

A kontraszt meghatározásához természetesen a fenti fehérekhez tartozó feketéket kell megmérni. Ezt több ponton is elvégeztük (a felső és alsó határok és 75% mellett, majd kb. 160 nit (38%) és 120 nit (25%) mellett, és bebizonyosodott, hogy a statikus (on/off) kontraszt a Brightness szabályzó minden pontján a mérési hibahatáron belül ugyanakkora, 1045:1 körüli – ez nem minden monitornál van így. A kontraszt tehát szintén meghaladja az adatlapon megadott értéket (1000:1). Természetesen a tervezett kalibráció után a kontraszt némileg csökkenni fog.

Az U2719DC statikus (szekvenciális) kontrasztja maximális fényerő mellett (bal oldali ábra) és minimális fényerő mellett (jobb oldali ábra)

Gradáció, színhűség, kalibráció

Mivel az U2719DC a gyárból sRGB színtérhez kalibrálva érkezik, az első dolgunk volt, hogy reset utáni alapállapotban megmérjük a fő jellemzőket, mint az RGB együttfutás és a színhőmérséklet, a gamma, a színtartomány, illetve az RGBCMY színpozíciók és a hozzájuk tartozó luminanciaértékek. Annyit módosítottunk a default beállításon, hogy a 266 nit fényerőt visszavettük az életszerűbb kb. 120 nitre.

A gamma és a szürkelépcsők (RGB együttfutás, színhőmérséklet) mérésének eredménye. Az átlagos gamma pontosan 2,2 (a célérték), a színhőmérséklet 6658 K (a célérték 6500 K), a dE = 1,9-es hiba az észlelési határon belül van. A mért fénysűrűség kereken 121,6 nit

Az alapszínek és a fehér, továbbá a komplementer (másodlagos) színek pozíciója a színdiagramon (a kis négyzetek az sRGB referenciát, a köröcskék a mért pozíciókat jelölik). Ilyen egyezéssel gyári beállításban ritkán találkozunk. A jobb oldalon a hat szín fénysűrűség értékeinek hibái láthatók, illetve alig láthatók, mivel a hiba elhanyagolható

A kalibrálás előtti (gyári, Standard mód) állapot tehát tényleg csaknem tökéletes sRGB beállításnak felel meg. Ennek tudatában mégis elvégeztünk egy pontosító kalibrálást, de most a default 266 nit fénysűrűségből indulva, és szintén a 120 nitet megcélozva. A jól ismert basICColor-ral végzett kalibráció/profilírozás minden tekintetben kiválóan sikerült:

A kalibráció eredménye a basICColor-ral. A Classic ColorChecker (amely a színtartomány belsejében lévő szabványos színpontok kalibrálására alkalmas) átlagos deltaE94 hibája 0,48, a szürkeskála hibája pedig 0,97, ami önmagáért beszél

Végül megjegyezzük, hogy ha nem a Standard színmódból indulunk ki, akkor a kalibráláshoz szóba jöhető módok a Custom vagy a Color Temp., ám mindkét esetben a default színtartomány valamivel nagyobb az sRGB-nél/Rec.709-nél, így az alapszínpontok messzebb vannak a referenciától. A kalibráció – amit szintén elvégeztünk – ekkor pontatlanabb eredményre vezet. Ez azért érdekes, mert a legpontosabb kalibrációt (legalábbis a szürkeskála esetében) általában a Custom módból lehet elvégezni, ám ennél a monitornál ez nem így van.

Összegzés

Mivel a gyártó ezt a monitort nem speciális célcsoportnak szánta, nem erőltette a manapság divatos extra paramétereket. A színtér „csak” sRGB, a frissítési frekvencia „csak” 60 Hz, nincs adaptív szinkron. Viszont a QHD (2560 x 1440 pixel) felbontás a 27”-es mérethez sokak szerint éppen optimális, a gyári sRGB kalibráció kellően pontos, és a panel minősége is kiváló. Egyszóval egy „mindenes” monitorról van szó, amelyen és amelyben a részletek harmonikus egésszé állnak össze. A design pedig egyszerűen lefegyverző. Első látásra könnyű beleszeretni.

A szokásos irodai munkára ideálisan megfelel, a webes feladatokra ugyanez igaz (a weben a képek túlnyomórésze sRGB), az apró betűs szövegek nagyon jól olvashatók, a kép éles és színhelyes. Ha valakinek sRGB fotói vannak (azaz nem profi, hanem amatőr vagy félprofi fotós), vagy a Full HD-ben felvett videókat akarja nézni vagy szerkeszteni, annak is megbízható és mutatós társ lehet ez a monitor. Hozzátehetjük, hogy alkalmi játékra vagy közepes játékosoknak, és grafikai feladatokra is használható, ha nem elvárás a széles színtér.

Külön kiemelendő a DisplayPort daisy chain (tobábbhurkolás) lehetősége, és főként a laptopokon is egyre gyakoribb USB-C port, amely az adattovábbítás mellett 65 W-ig táplálni is tudja a hordozható gépeket.

Értékelés

Ami tetszett

• Megnyerő design
• A gyári kalibrálás pontossága (referencia: sRGB)
• Jó minőségű panel, jól eltalált anti-glare bevonattal
• Játékhoz is megfelelő display lag és válaszidő
• USB-C port. DisplayPort daisy chain

Ami kevésbé tetszett 

• A Standard színmódon kívül a többi gyári mód alapszínei némileg túltelítettek
• A Custom módból kiindulva, a várakozással ellentétben pontatlanabb a kalibráció, mint a gyári Standard módot választva

A monitor tesztelését a monitorinfo.hu munkatársai végezték. A fent olvasható teszt egy rövidített összefoglaló, további érdekes részletek a monitorinfo.hu weboldalon.

Kiegészítés: a Dell UltraSharp U2719DC monitor az idei CES (Consumer Electronics Show) kiállításon innovációs díjban részesült.